Eric & Mira: 5. fejezet

Hello!
Jelentem, hogy két napos késés után végre meghoztam az ötödik fejezetet *-*
Jó olvasást és bocsi, a hibákért :$ Amiket rakok ki zenéket érdemes meghallgatni :D
XO: Just Only Girl♥

What They Want

Mira szemszöge

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Szia! –szólt bele egy ismerős hang.

-Szia, mit szeretnél?

-Ma este fellépnél a klubbomba?

-Persze!

-Akkor várlak szia!

-Szia! –letettem a telefont és folyattam az alvást.

-Ma? –kérdeztem magamtól. –Ma van valami? De mi?

-Jó reggelt! –jött be Nick.

-Te mit keresel itt?

-Ma lett volna a randink!

-Ú! Basszus bocsi elfelejtettem! Nem reggel van?

-Mira, dél van!

-Bocsáss meg!

-Nem baj, de úgy hallottam dolgod van,menj készülj!

-Oké, akkor mentem! -keltem fel az ágyból.

Bementem a fürdőbe és neki fogtam készülődni.

Lucy szemszöge

Nick csalódottan jött ki Mira szobájából.

-Ma már nem lesz randim! –ült le a székre.

-Jaj, te! Mira nem olyan, hogy elfelejti tegnap este sokáig filmet nézett lehet, hogy elaludt.

-Az nem lehet, az biztos! –mosolyodott el.

-Szerintem, ha megakarod szerezni Mirát legyél egy kicsit határozottabb. Ő szeret szingli lenni!

-Azt látom.

-Szerintem hétfőn hívd el fagyizni!

-Ez jó ötlet!

Eric szemszöge

Reggel amikor felkeltem Molly a mellkasomon feküdt.

-Kicsim, jó reggel! –simítottam végig a gyönyörű szép barna haján.

-Neked is! –nyitotta ki a szemét. Felkelt rólam és megcsókolt.

-Menyi az idő? –kérdezte Molly.

-Nem tudom olyan dél körül lehet! –néztem Mollyra.

-Miért emlékszek én arra, hogy este Edin is ide került és Alexszel itt aludtak?

-Mert ez így van Kicsim, és még a J-sonunk is van! –mosolyogtam rá.

-Áhh! –feküdt vissza mellém.

-Este, nem megyünk el bulizni?

-De mehetünk csak vigyük Mimit is meg Ayla-t és Mariát!

-Oké, de akkor jönnek a srácok is jönnek!

-Jönnek! –nyomott egy puszit az arcomra.

-Molly?

-Igen?

-Szeretlek!

-Én is Eric! De most megyek zuhanyozni!

-Várj… mehetek veled?

-Gyere!

Bementünk a fürdőbe.

Mira szemszöge / A klubban/ Délután/

Mindent elmondtak, hogy mit hogy kell csinálni. Próbáltam mindent megjegyezni.

-Mira, egész este te fogsz énekelni!

-Én?

-Igen!

-Oké. –egyeztem bele.

Este/ Eric szemszöge/

Alex Eric Edo

Amikor beléptünk a tekintettem egyből a színpadon éneklő lányra sodródott, aki viccekkel próbálta oldani a feszültséget nem mindenkinek ment, de neki erről is árulkodott a profizmusa. Kedves mosoly, gyönyörű ragyogó szemek, vidám nevetés, és olyan hang amitől megáll a szíved egy pillanatra. Mindenem lett egy másod perc alatt.

-Eric! –lökött hátba Alex.

-Mi?

-Ne bámuld már annyira!

-Bocsi!

-Nekem, nem baj csak itt van Molly is!

-Tudom!

Mollyék elmentek táncolni, mi meg az első sorba ültünk le.

-Hé, pincér! 10 pohár erőset! –szóltam a pincérnek.

A 5. kör után Edin megszólalt.

-Haver, hagyd abba még mielőtt alkoholmérgezésed lesz! –mondta ingerülten Edo.

-Jó-jó nyugi, ittam én már ennél többet is!

-Mit fantát!

-Aha, mert akik sok alkoholt isznak, azok alkoholisták, én sok fantát iszom, tehát fantasztikus vagyok! –mondtam nevetve.

-Aha, Eric biztos? –mondta Alex.

-Eric, Molly hív! –jött oda hozzám Molly testvére Mimmi.

-Jövök! –álltam volna fel de a lábaim cserben hagytak… összeestem. Egy kéz érintését éreztem a homlokomon, de utána már semmi sem rémlik.

Mira szemszöge

Come on let's write a song, a little poetry

Take a photograph, let's make some memories

You can make it anything that you want it to be

If you follow your heart, Life is a work of art

Trying to simplify into Philosophy

Turn the star into a Galaxy

Make a little noise into a symphony

You're creating a masterpiece

A fények villognak, az érzés csodálatos, a tömeg veled együtt ugrál… RÁD FIGYELNEK. Sikít mindenki az egyensúly felborul… a tömeg tovább ugrál pedig valami nincs rendben, látom az arcokon… oldalra nézek és azt látom, ahogy Eric összeesik…. A fények megállnak a zene lecsendesül, mintha a Titanic végén várnád, hogy mikor süllyedsz el, de lépned kell. Lépned le a színpadról. Oda mész hozzájuk.

-Alex mi történt? –kérdeztem.

-Túl sokat ivott. –mondta kifejezéstelen hangon.

-Vigyük el innen! –mondtam.

-Mégis hova?


Edo J-son Eric Alex

-Be az öltözőmbe! –Alex és Edo felemelték a földről Ericet. J-son ment szólni Mollynak és Mimminek.

Miközben mentünk Alex végig nyafogott.

-Eric mióta ilyen nehéz?

-Nyugi már, itt vagyunk! –nyitottam ki az ajtót. Bementünk és letették a srácok Ericet a bent lévő ágyra.

-Mira, mi lesz a kabátoddal? -kérdezte Alex.

-Tegyétek Eric feje alá!

-Oké! –mondta Edo.

-Alex hozz vizet, Edo te meg vizes ruhát. –mind a ketten elszaladtak, én addig lehámoztam Ericről a zakóját, és a felsőjét. Edo visszaért a vizes ruhával, amivel lekezdtem Eric mellkasát törölgertni.

-Hívd a mentőket! –mondtam.

-Rendben, de mi van vele?

-Szerintem alkoholmérgezés! –közben Alex is visszaért a pohár vízzel.

Lassan hátra hajtottam Eric fejét, és megpróbáltam megitatni vele azt a kevéske vizet, de pont ekkor jelent meg Molly. Egyből elkezdett síni, ahogy meglátta ott mozdulatlanul feküdni Ericet.

-Mira! –jött oda hozzám.

-Nyugi, meggyógyul! –öleltem át.

-Mira, itt vannak a mentők! –szaladt be Alex.

-Mentők?

-Igen, nagy valószínűséggel ki kell mosni a gyomrát. –Molly Eric mellé kuporodott.

-Mira, megkérhetlek valamire?

-Igen?

-Menj Te Ericcel, ha valami történik te tudod kezelni!

-Honnan tudod?

-Eric dicsekedett, hogy egészségügyibe jártál!

-Ja ha igen. Molly, akkor Mimmivel és J-sonnal menjetek haza és szegyetek össze Ericnek pár cuccot.

-Rendben! -mentek el.

-Edo, te menj Tone-hoz!

-Rendben ! –ment el ő is.

-Alex, te gyere a mentő után kocsival!

-Oké.

Ahogy beléptek a mentők Eric is felébredt.

-Jó estét a betegért jöttünk!

-Tom! –öleltem át.

-Mira! Hát te?

-Itt lakok!

-Értem . Mi a baja?

-Alkohol mérgezés!

-Akkor irány a sürgőségi!

A mentőben Ericnek infúziót kötöttek be, ettől lassan elaludt.

-Nem szabad elaludnia!

-Majd figyelem az élet jeleit.

De nem pontosan úgy ment minden, ahogy kellett volna… Tom félre lökött és Eric arcát nézte. Nem értettem, hogy mit csinál pedig sok mindent megtudok csinálni, mit nem tanított meg?

-Mira, nézd Eric mellkasát! –utasított.

-Tom, normálisan veszi a levegőt!

-Nézd meg jobban, és orvosian magyarázd el!

-A levegő vétele szabályos, a mellkas mozgása semmilyen megfigyelhető elváltozást nem mutat.

-Szép volt!

-Te most csak szivatál?

-Igen.

Mire megérkeztünk, mindenki ott volt. Eric még mindig mozdulatlanul feküdt.

-Mira, most maradj kint! –tolták Ericet egy vizsgálóba.

Pár óra múlva

Ki jött Eric orvosa, hogy bemehetünk hozzá.

-Mira! –jött oda Molly. –Menj be te!

-Én?

-Igen, ha te nem vagy bepánikolunk és nem tudunk olyan gyorsan cselekedni mint te! –mondta.

Eric szemszöge

Szörnyű hányingerrel ébredtem, fájt a fejem meg a hasam és két infúzió volt bekötve.

-Milyen baromságot csináltam már megint? –kezdtem el gondolkodni, de fel is hagytam vele túlságosan megerőltettem az agyam.

Nyílt az ajtó. Hatalmas mosollyal Mira lépett be.

-Szia, jobban vagy? –ült le egy székre.

-Igen, és köszönöm, hogy megmenteted az életem!

-Jaj, hagyjál már bárki életét meg mentem!

-Amúgy mi történt?

-Túúl sokat ittál!

-Ja lehet, hogy máskor csak fantát iszom!

-És akkor fantasztikus leszel.

-Na végre egy normális ember! –mosolyogtam Mirára.

Tone szemszöge

Edo elmondta, hogy mi történt Ericcel egyből a kórházba indultunk, de sajnos egy dugóba ragadtunk, eszembe jutott Ericcel az első találkozás.

-Mh, Tone Damli Svédországba? Jó ez megtudnám szokni, szebb mint Norvégia, bár nagyon szeretek ott lakni. De új suliba teszem be a lábam kereken 5 másodpercen belül.

-Sziasztok, gyerekek! –kísért be egy tanár az egyik osztályba. –Ő itt Tone Damli a norvég cserediák!

Ahogy beléptünk egy sötét barna hajú srácot láttam meg, aki épp a barátaival hülyült.

-Eric! –lépett oda mellé a tanárnő. –Kérlek, ne hozd szégyenbe az iskolát!

-Mikor csináltam én olyat Tanárnő? –mondta pimasz mosollyal az arcán. Mh, szóval Ericnek hívják. Érdekes egy fiú lehet, meg kell ismernem. Kicsöngetek… Ő volt az első aki felállt és kiment a teremből.

Utána mentem.

A folyosón egy szőke lányt ölelt át és egy lopott csókot váltottak.

-Szeretlek Eric! –mondta az a lány.

-Én is Molly! Elképzelem magunkat pár év múlva Saade és Sanden párosként.

-Szóval a lány Molly Sanden! Nem avatkozok, bele a kapcsolatukba legyenek boldogok!

Visszamentem a terembe.

Végre megérkeztünk. Azonnal felmentünk arra az emeletre ahol Eric feküdt. –--- -Molly mi van Ericcel? –öleltem át.

-Mira van bent nála.

-Hogy-hogy?

-Mira mentette meg az életét!

-Hogy?

-Megtudta őt menteni! –mosolygott rám.

-Mira?

-Igen, nagyon hálás vagyok neki.

-Ja, oké.

-Molly… -jött ki Mira Eric szobájából.

-Mi van vele?

-Látni szeretne téged!

-Tényleg?

-Igen, menj be hozzá!

-Rendben.

Eric szemszöge

Miután Mira kiment, neki fogtam gondolkodni, hogy Molly-t hogyan vigasztalom meg, hogy nem kell félnie hiszen itt vagyok élek és virulok.

Molly mosolyogva lépet be.

-Kicsim, hogy vagy?

-Köszönöm, jól! Nem ijedtél meg nagyon?

-Hülye kérdés, de igen!

-Ne haragudj!

-Nem haragszom.

-Lejárt a látogatási idő, kérem a kedves hozzátartozókat, hagyják el a kórház területét! További szép jó estét! –mondta be egy idegesítő hang.

-Maradj még! –fogtam meg a kezét.

-Nem sajnos nem tehetem.

-Molly? –néztem rá.

-Szívem, ha itt maradok, kidobnak! Puszi, most rohanok.

-Rendben, szia.

Molly elment tehát egyedül maradtam. A mellettem fekvő ember gépekre volt kötve és azok megállás nélkül csipogtak, rohadt idegesítő volt… De szépen lassan elaludtam én is.

2 nappal később

Haza engedtek végre, már halálra untam magam ott. Alex hozott az az én kocsimmal szörnyű volt ott tehetetlenül ülve és egy idióta vezeti a kocsimat, komolyan ennél Mira is jobb lett volna. Szerencsésen haza értünk.

Mindenki, aki tudod rólam ott volt és várt rám. Nagyon aranyosak voltak.

Marlene szemszöge

Egy anya vagyok, öt csodálatos különleges gyereke anyukája. Kicsi fiam pár év alatt felnőtt és a saját lábára állt. Elköltözött Stockholmba, Ő már csak nem az én kisfiam az évek során számtalan anyukája lett, de amikor felhívtam, hogy igazi anyukádat már el is felejtetted, de csak egyetlen egy mondattal felelt.

Hihetetlen itt ülök az én kisfiammal aki egyenruhában és a vállán iskolatáskával várja, hogy be menjen az előttünk lévő hatalmas épületben.

-Jaj, anyu ugye nem sírsz? Ez olyan ciki!

-Nem dehogy is. Menj csak hiszen mától te hozod a fontos döntéseket!

-Tényleg ,akkor akár lehetek énekes is, és építész?

-Persze, arra lépkedj amelyik szeretnél lenni. És ne szólj vissza ha megszólnak rendben?

-Anyu, 7 éves vagyok! –mondta unottan.

-Tudom, na menj!

-Oké, szia!

-Mh, Kedveském puszim hol marad?

-Szia, anya! –adott két puszit és kiszállt.

18 évvel később

-Mama, szerinted? Neked köszönhetek mindent, aki voltam, aki vagyok és akivé válni akarok! Köszönöm neked Anya! –Eric gyere már!!! –hallottam a hangokat a telefonba. –Mindjárt Anyukámmal beszélgetek! –Bocsánat Mrs. Saade! –kértek bocsánatot, mivel egyet tudtak, hogyha Eric velem beszél és közbe szólnak, bárkit megver.

Jó volt visszaemlékezni arra a kisfiúra akivel órákon át ültem a sebészeten a kedvenc meséjét olvasva, aki mindenki gondját a szívén viselte, de néha összeszakadt alatta, nem volt és nem is lett szuperhős Ő csak Eric Saade akinek egy olyan barátnőt szeretnék vagyis szeretném ha találna, aki szintén a szívén hordja mások baját és segít mindenkinek.

Miközben gondolkodtam megszólalt a telefonom „Eric”, akkor még nem felejtett el.

-Szia, Kincsem! Minden rendben?

-Hát igazából, semmi sincs rendben Anyu. –hallottam a hangján ahogy megrendül.

-Mi az?

-Egyrészt egy lány miatt annyit ittam, hogy alkoholmérgezésem lett, ezért most kórházban vagyok. De nem ez a nagyobb baj nekem tetszik, az a lány szeretnék mellette kelni feküdni és őt ölelni. De amíg Molly szeret addig nem dobhatom őt ki, hiszen megadta Tone után is a második esélyt! –igen a Tone-os esett után hívott fel majdnem utoljára.

-Hogy hívják a lányt?

-Mira… Mirabella Higgs!

-Szép neve van!

-Igen, gyönyörű és a lány is.

-Elhiszem. De nekem mennem kell gyógyulgassál és egyszer majd szeretettel várunk titeket.

-Mollyval?

-Mirát hozd! Istenem, ha ennyire teszik neked ez a lány akkor segítek dönteni, hogy érdemes-e valamit kezdeni veletek, mert tudom, hogy Molly-t is imádod!

-Köszönöm, Mama. Szia!

-Szia Kicsim. –raktam le a telefont.

Molly szemszöge /Este/

Nagyon örültem, hogy Ericnek semmi komolyabb baja nem esett és Mirának meg végtelenül hálás, hogy azonnal tudod cselekedni.

Egyre jobb idő lesz, és egyre jobban unom a sulit. Sajnos Ericet anyukája bezárta előlem, hogy tanuljon. Az a tökfej tényleg túúúl sokat foglalkozik velem, de ezért imádom. És teljesen igazat adok anyukájának egészévben egy könyvet se láttam a kezébe, remélhetőleg ez változni fog, bár ha Ericről és a könyv olvasásról van szó az valahogy nem fér össze pedig írni meg nagyon szeret, nem tudom, azokat nem olvassa vissza vagy az egészen más.

Az elmélkedésből két ölelő kar húzott vissza.

-Szívem, minden rendben? –kérdezte Eric.

-Ja persze.

-Akkor jó éjszakát! –csókolt meg.

-Neked is! –Eric lefeküdt és én mellé feküdtem.

Pár nappal később /Eric szemszöge/

Molly haza utazott a szüleihez, Tone tiszta depi szegénykémet nagyon sajnálom csak nem tudok vele beszélni, mert magár zárta az ajtót. Kopogtak.

Tényleg? pedig olyan rohadt kényelmesen fekszek és tömöm magamba a pattogatott kukoricát. –Jövök! –keltem fel.

-Jó reggelt! –állt az ajtóba Mira.

-Neked is! Hát te? –hoztam neked és Tone-nak valami ennivalót.

-Te sütötted?

-Igen!

-Akkor biztos finom!

Lucy lakása/ Mira szemszöge/

Neki fogtam rögtön reggelről sütni pont azt a sütit amivel először próbálkoztam, és valami furcsásság jött ki a sütőből.

-Mira, figyelj már!

-Esik a hó! –dobáltam a lisztet.

-Tiszta mocsok lesz a konyha! –vette ki anya a kezemből a lisztes zacskót.

-Összetakarítom!

-Jó mindegy gyere süssünk.

Neki fogtunk a kakaós csigának.

Tök jól sikerült összeraknom, de későn vettem ki a sütőből ezért egy megégett kakaós csiga lett belőle.

Eric szemszöge

Most kell megkérdeznem mielőtt elmegy… komolyan néha olyan nagy ügyet csinálok egyetlen egy kérdésből mintha megakarnám kérni a kezét.

-Mira?

-Igen?

-Délután eljönnél velem a szüleimhez?

-Ö… persze.

-Rendben akkor 2kor a stúdió előtt?

-Oké. De én most megyek szia!

-Szia!

Neki fogtam készülődni, és pontosan kettőre odaérni, ahol Mira vár rám.

Helsingborg/ Eric szülői háza/ Marlene szemszöge

Walid Eric Marlene

Éppen a kedvenc könyvemet olvastam, amikor csöngettek. Felálltam és elmentem megnézni, hogy ki az. Eric volt, egy szép szőke hajú lánnyal az oldalán. Gyorsan kimentem és beengedtem őket.

-Szia, Anyu! Ő itt Mira Higgs.

-Mira ő itt a mamám Marlene Saade, felvette Apa nevét.

-Ja értem. –mosolygot rá Ericre. –Örülök, hogy megismertem.

-Kérlek tegezzél!

-Rendben, szia!

-Gyertek be! –bementünk és leültünk a napaliba beszélgetni, nagyon szimpatikus lány ez a Mira.

-Szeretném, ha meg is mernéd a tesóimat!

-Oké! –mondta mosolyogva Mira.

-Srácok! –kiabált fel Eric.

-Itt van Eriic! –szaladtak le.

-Skacok, szeretném nektek bemutatni Mirát!

-Hello!

Bemutatkoztak Mirának aztán tűntek is el játszani.

-Sziasztok! –jött a Walid, Eric apukája.

-Szia, Apa! Ő itt Mira!

-Szia, Walid vagyok, és kérlek, tegezzél nyugodtan.

-Rendben, szia!

Még egy darabig ott voltak Ericék aztán lassan haza indultak.

Nagyon szimpatikus lány ez a Mira! Szeretem Mollyt bár szerintem szebb párt alkotnának így együtt.

-Akkor mi mennék! –állt fel Eric.

-Nagyon köszönöm a finom sütit! –ölelt meg Mira. –És, hogy eljöhettem Ericcel!

-Ugyan már, természetes! Gyere máskor is! Akár Eric nélkül. –mondtam nevetve.

-Rendben, majd meg próbálok jönni, suli és munka mellett.

-Mit dolgozol?

-Ericcel stúdiózok!

-Igen, igen valami borzalmasan jó hangja van ennek a lánynak. –mondta Eric.

-Sziasztok! –mondta Walid.

-Szia, Anyu és Apu! –ölelt át minket Eric.

Elköszöntünk egymástól aztán Eric haza vitte Mirát.

Eric szemszöge

-Hogy érezted magad? -kérdeztem kíváncsian.

-Fantasztikusan!

Az utat végig beszélgettük, Mirát a házuk előtt tettem ki és én haza indultam. Molly ma még a szüleinél van szerencsére, de amikor beléptem az ajtón a kedvenc ételem illata csapot meg.