Itt van a 6. fejezet is, ahogy látjátok lassan már kezd kialakulni a történet, kicsit rövid lett, de kicsit rávezetős is. ;)
Szeretlek Titeket :)
XO: Just Only Girl♥
Mint egy átlagos nap úgy indult ez is a lábammal
ütöttem az óra ütemét… körbe nézek, mindenki az órát bámulja, vagy a tollával
szórakozik. Tik-tak szinte hallom, ahogy üt az óra a másod perceket másod perc
után számolja… UNOM ROHADTUL UNOM miért kell itt tartani legyen már nyár!
-Pszt! –lök meg oldalról Lucy, ránézek. –Ezt ad oda
Nicknek!
-Oké! –suttogom. –Nick! –lököm meg a vállánál.
-Igen! –fordul hátra.
-Ezt küldi… -kiveszi a kezemből. Rám mosolyog… de
miért nekem más tetszik egy furcsa srác, aki egésznap a sarokba üldögél, és
ordít a fülébe a zene. De nem ő sem az, akit keresek. A csengő megingatja
zavaros gondolataimat. A tanár valamit magyaráz, már nem figyelek, dalszövegek
kavarognak a fejemben.
-Mira, nem mész a stúdióba? –kérdezi Nick.
-Már ennyi az idő?
-Lekésed a buszodat!
-Nem!
-Hello, Szépség! –hallottam két félelmetesen ismerős
hangot a hátam mögül.
Megfordultam.
-Hová olyan sietősen!
-Közöd?
-Van?
-Mégis mennyi, menjél már odébb! –löktem meg a
vállánál fogva és sietősen távoztam a suliból.
Nicknek igaza lett lekéstem a buszt. A táskámat
félvállra tettem és elkezdtem sietős léptekkel a stúdió felé menni.
-Bocsi! –hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
Hátra fordulok.
-Mira, hát te? –kérdezte nagy szemekkel.
-Hozzád indultam!
-De én ma nem vagyok a stúdióba!
-De, Eric, ezt Alex adta! –nyomtam az orra alá egy
kis papír fecnit.
-Basszus ma tényleg ott vagyok! Köszönöm! –puszilta
meg a homlokom. Furcsán éreztem magam, mit akar tőlem?
-Eric! –fogtam meg a kezét, mire elpirult. –Te
szeretsz engem!
-Mira mint barátomat!
-Húh! Jó mert tudod nekem ott van Nick!
-Persze! –mosolygot rám.
Eric
szemszöge
Hogy én mekkora egy barom vagyok! –ültem le a ház
előtti lépcsőn.
Molly tényleg szeret és én is szeretem, minek kell
nekem mindenkire ráhajtanom?
-Ki
volt az a lány? –kérdezi Molly.
-Senki!
–tartottam ki a véleményem mellett.
-Eric,
ne hazudj! -vágta a földhöz a poharat,
amit a kezében szorongatott.
-De
tényleg!
-Akkor
meg miért kellett megcsókolni?
-Nem
tudom! Nem akartam!
-Mit
nem akartál?
-Megcsókolni
Tonet! –álltam föl dühösen.
-Ó,
szóval Tone?
-Igen,
tudom a nevét nem jelent semmit!
-Tűnj
el innen! –ordította.
-Miért?
-Ezért
az üzenetért! –dobta oda a telefonom. „Jó volt az éjszaka Maci ♥ Kiss Emma”
-Molly,
kérlek!
-Nem,
tűnj el!
-Hát
jó! –összeszedtem pár dolgot és leléptem. A fülembe tettem a fülest és
elindítottam a kedvenc számom. Utálom magam, miért csináltam ezt?
Mimi
szemszöge
Végre péntek. Milyen jó ezt ki mondani PÉNTEK!
-Péntek z én napom… -dúdolgattam széles mosollyal,
amikor megszólalt a telefonom „Emma”.
-Szia! Mondjad!
-Á! Itt ment el Liam!
-Úristen! Itt van Svédország Liam!
-Igen!
-Noémi! –vágta be az ajtót Lucy. –Itt van Zayn!
-És Liam is!
-Úristen Directonerek! –mondta Emma.
-Úristen egy könyvmoly! –mondta nevetve Lucy.
-Jaj mondod te?
-Igen én!
-Jól van csajok nem itt kéne oltogatni egymást!
-Ja lehet!
-Biztos! –mondta Emma.
-Jó!
Ezzel letettem a telefont. Ekkor Mira ért haza
hatalmas mosollyal az arcán.
-Hát te?
-Looonly! –jött be. –Hello! Mizujs?
-Semmi és veled?
-Hihi hát semmi.
-Mira. –állt meg előtte Lucy.
-Igen?
-Hol a kaki, Mira?
-Nincs semmilyen kaki.
-Tudod te azt!
-Nem semmi!
-Ne hazudj Mira! –kiabált rá Lucy.
-Nekem nem jön be Nick, pedig aranyos és édes de nem
az én zsánerem. –ült le a földre.
-Ki jön be? –kuporodtam Mira mellé.
-Az az emós srác.
-A fültágítós?
-Nem a másik.
-Ja értem, de nem illenétek össze te pop vagy ő meg
dubstep. Felejtsd el!
-De…
-Hidd el, hogy jobb neked Nick és nem azzal a Joeval
jársz.
-Lehet, hogy igazad van.
Ekkor kopogtak.
Nick állt az ajtóban.
-Szia, hát te? –kérdezte Mira.
Elővett egy gitárt.
-Azt írtad nekem, hogy szeretnél több dolgot tudni
rólam. Hát itt vagyok.
Elkezdett énekelni.
-Ez nagyon, aranyos volt! –ment oda Mira.
Nick
szemszöge
Mira megölelt, az ajkunk egy pillanatra összeért.
Megcsókoltam és Mira visszacsókolt.
-Mira?
-Igen?
-Elhívhatlak randira?
-Persze!
-Holnap jó?
-Igen!
-2óra.
-Igen, jó!
-Rendben, akkor én megyek! –pusziltam meg az arcát.
-Szia! –köszönt el.
Mira
szemszöge
-Ide jön ezzel a dallal és levesz a lábamról. Nem
nem engedhetem!
-De engedd!
-Igazad van, egy próbát meg ér! –mosolyogtam.
Eric
szemszöge
Utálom az egyedül létet, utálom a tömeget, üres
vagyok, de félek, hogy robbanok.
Félek, hogy elveszítelek. Félek attól, hogy Mollyval
megint összeveszek, de talán…á nem. Ekkor csöngettek.
-Szia, haver! –állt ott Alex.
-Szia, mit akarsz? –engedtem be.
-Mi a bajod?
-Semmi, de halkabban Tone alszik.
-Nem érdekel! –ekkor ki jött Tone a szobából.
-Srácok aludnék! Csak 2 órát kérek! –csúszkált
vissza.
-Rendben. Szia!
-Szóval?
-Hát Alex nagy baj van….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése