XO: Just Only Girl
Ez itt az utolsó Eric Mira vagyis Coming Home fejezet .....
Beautiful People
Eric
szemszöge
Reggel úgy keltem, hogy
nagyon fájt a fejem.
-Eric! –bújt hozzám Mira.
-Életem! Nincs semmi baj! Kérlek nyugodj meg. –Mira
csak sírt.
-Félek!
-Nincs miért! Nyugi itt biztonságban vagyunk.
-Kicsim! –simogatta Mirus a hasam.
-De jó! –csuktam be a szemem.
-Ennyire fáj?
-Igen! Nem kérek fájdalomcsillapítókat. Inkább
fájjon, mint hogy téged lássalak szenvedni.
-Eric! –feküdt a mellkasomra Mira. Megpusziltam a
fejét.
-Ez olyan, mit egy rossz álom. Most azonnal fel
akarok ébredni. –mondta Mira.
-Elhiszem, Cicám. –öleltem szorosan magamhoz. –Jajj, de fáj!
-Hívjak orvost?
-Nem kell Drága! Jobban leszek!
-Eric! –sírt Mira.
-Egyet kérlek Kicsim! Ne sírj!
-Apu! –futott be Melody.
-Kicsim! –fogtam meg a kezét. Erre Mira még jobban
elkezdett sírni.
-Melody menj ki kicsit!
-Rendben Apuci! –puszilta meg az arcom.
-Kicsim! ?Miért sírsz?
-Nem tudom!Csak olyan szomorú vagyok! -bújt
hozzám.
-Jajj, Kicsim. –köhögtem.
-Baj van?
-Nem csak kaparta valami a torkom. –simogattam meg a
hátát.
-Jól van! –feküdt a karomra.
Bejött Melody.
-Kivel jöttél Kicsim!?
-Kingával! –kint vár.
-Jaj oké.
Ránéztem Mirára aki felém fordulva aludt.
-Kicsim! –simogattam meg az arcát.
Melody felült az ágyra.
-Anyával mi van?
-Álmos, csak alszik.
-Apu mik ezek a mellkasodon? –tette oda a
kezét.
-Ezek figyelik Apu szívét.
-És az arcodon?
-Segít, hogy tudjak levegőt venni.
-Apu! –takargatott be Melody.
-Szia! –jött be Kinga.
-Szia!
-Mira, hogy van?
-Nem jól! Nagyon fáj neki! Rosszul van.
-Jaj, szegény!
Mindenki elment.
Ránéztem Mirára aki mellettem aludt a keze a hasamon
pihent és Ő is teljesen hozzám volt bújva. Megláttam a szekrényen Mira
gyógyszereit… nagyon sok fájdalomcsillapító volt oda téve. Nagyon fájhatott neki. Mind ez miattam van. Pacsi Eric egy barom
vagy. A könnyeimmel küszködtem és elsírtam magam. Nem bírtam tovább tartani. Egy orvos jött be és áttette Mirát egy másik
ágyra.
-Hova viszi?
-Egy másik szobába, de önt is azonnal utána viszem.
-Ne, szeretnék vele lenni.
-Akkor ölelje át jó szorosan. Vagy hívok még egy
embert aki tolja Önt is.
-Rendben.
Ketten jöttek be…. egyik Mira apukája volt.
-Eric! Mi történt?
-Lelőttek minket… -töröltem meg a szemem.
-Szeretnél valami fájdalom csillapítót?
-Nem… köszönöm.
Mira
apukájának szemszöge
Eric még most is Mirára vigyázott látszott a szemén,
hogy Mirát akarja csak épségben tudni nem érdekli ha vele valami történik.
-Eric…
-Igen?
-Lehet Mirát nem fogjuk tudni megmenteni nagyon
rosszul van.
-Ó Istenem! Nem inkább akkor én, mint ő! Nem lehet
elenne valamit tenni.
-Lehet, hogy vese kell neki, mert pont ott találták
el.
-Oda adom neki az enyémet. Csak maradjon életben.
–sírt.
-Eric ez egy nagyon nehéz dolog…. nem így megy és te
is beteg vagy!
-Nem érdekel. –látszott az arcán, hogy nagyon
rosszul viselte. –Mira! –ölelte át.
–Miért nem kel fel?
-Azért mert altatják!
-Istenem! Nem kellene élnem. Mirus! Cicám! –sírtam.
–Szerelmem. –mindent csak elrontok. –Mira! Kérlek kelj fel! Ne legyen semmi
bajod. Miért nem szíven találtak engem.
-Héé Eric ilyet nem mondunk.
-Hallod!
-Cicám, Szívem! –simogatta meg az arcom.
-Kicsim! –pislogtam nagyokat Mirára és az apukájára.
-Mit álmodtál.
-Hosszú! –csókoltam meg. –Hogy vagy?
-Fáj a hasam de amúgy jól és te?
-Jól Kicsim! –csuktam be a szemem.
-Eric! –jött be egy orvos. –Nagyon rossz hírt kell
közölnöm.
-Mit?
-Sajnos a golyó úgy találta el, hogy vese
átültetésre van szüksége!
-Úristen. –fordultam Mira felé. Teljesen hozzá
bújtam és zokogtam.
-Cshh! –ölelt át. –Eric, Kicsikém… túl leszünk ezen
is.
-Nem hiszem el Kicsim…. annyi minden megakartam még
tenni.
-Meg fogod tenni Kicsim.
-Hiányozni fogtok. –mondtam.
-Eric, kérem
forduljon a hátára. –fogta meg egy nővér a karom.
-Rendben.
–nyújtottam ki a lábam és bekötöttek egy infúziót.
Mira felült és az arcomat simogatta.
Megengedték neki, hogy felöltözzön és elmenjen
szólni mindenkinek.
Este Mirus a széken ült és a kezemet cirógatta.
-Mira, meg kellett volna halnom, semmi keresni valóm
itt. Ne haragudj!
-Eric! Fogd be! Elegem van, hogy mindig depi vagy!
–vágta a földhöz az egyik poharat. –Neked élned kell!
-De! –sírtam.
-Nem érdekel! Ha ennyire ezt akarod, akkor tied a
választás! –ment volna ki az ajtón.
-Mira! Kérlek, maradj itt velem! Nem bírnám ki!
-Rendben! –ült vissza. Megpuszilta a homlokomat. Hihetetlen Mira már
haza mehet. Csendes volt minden amikor egyszerre mindenki bejött az ajtón még
Molly is haza utazott Amerikából. Anyunak Mira átadta a helyét. Tone sírva ölelt
át. A Alex aggódva nézett rám ahogy Edin és Tomas meg Oscar és Linda is. Mimi,
Lucy, Zayn, Kinga, Emma, Stella, Jessy, Molly könnyes szemmel nézett rám. Anyu és Apu
mellém álltak Mira szülei meg könnyes szemmel ölelték át Mirát aki zokogott.
-Kisfiam! –sírt Anya.
-Nem hiszem el, hogy ez van Eric! –ült le mellém
Mira. –Kiderítem, hogy mi történt!
–futott ki.
Rögtön utána bejött egy orvos, hogy 30 perc és
műtenek.
Mira
szemszöge
Kirohantam a szobából és felvettem egy orvosi köpenyt.
Lehet, hogy nagy bajban leszek de megmentem Ericet.
Tudtam, hogy Nagypapám is ebben a kórházban dolgozik
gyorsan megkerestem és lejött nekem segíteni.
-Szia! –rohant oda.
-Szia, gyere segíts! –rohantunk le a földszintre.
-Mi történt?
-Ericet és engem is meglőttek és azt mondják, hogy Ericnek
veseátültetésre van szüksége, pedig nem azon az oldalon találta el.
-Értem! Tudsz vért venni? -kérdezte.
-Igen, de miért?
-Menj vegyél vért Erictől.
-Én?
-Igen, gyerünk!
-Oké! –szaladtam el.
Bementem Erichez.
-Jó napot!
-Jó napot!
Odamentem Erichez. Egyik karjából vért vettem… rám
se nézett csak a másik kezével könnyes szemét törölgette. Próbáltam kevés
fájdalmat okozni neki.
-Kicsim, még 25 perc van a műtétig! –mondta Eric
anyuja.
Gyorsan kész lettem és ahogy kiléptem az ajtón
rohantam.
-20perc múlva műtik Ericet. –estem be az ajtón.
-Akkor van dolgunk.
15 perccel később
-Már csak 5 perc van!
-Kész! Itt van vidd! –nyomta a kezembe az eredményt.
Ledobtam az orvosi cuccokat és rohantam.
Eric
szemszöge
A műtőbe toltak. Nagyon féltem mindenkitől
elköszöntem, csak Mirámtól nem.
-Eric most elaltatjuk!
-Állj! –rohant be Mira.
-Nem jöhet be!
Mira
szemszöge
-De Ericnek nem kell műtét. Nem Ő az a Eric akit
műteni kell.
-Hogy érti?
-Itt van! –nyomtam a kezébe egy papírt.
-Mira! –nyújtotta Eric felém a kezét.
-Itt vagyok!
Pár nap múlva hazaengedték.
Otthon
Eric egész este csókolgatott és ölelgetett.
-Köszönöm Kicsim! –ölelt át.
-Gyere menjünk aludni.
-Vagy! –ültetett fel az asztalra.
-Eric! Mit csinálsz?
-Ez nem kell rád! –húzta le a ruhám cipzárját.
-Eric! –öleltem meg és a hátán húzogattam a
körmeimet.
-Kicsim! –döntött hátra. –Itt vagy fönt?
-Fönt!
-Okéé! -emelt
fel.
Felvitt a lépcsőn és óvatosan lefektetett az ágyra.
Eric pólóját szétszakítottam.
-Bocsi! –néztem két gyönyörű barna szemébe.
-Nem baj! Majd lesz új.
…
Eric mellkasára feküdtem és a hátamat simogatta.
-Aludjunk! –mondtam.
-Oké! Jó éjszakát Életem!
-Neked is Életem.
Eric szemszöge
Amikor felkeltem Mirus nem volt
mellettem. A párnáján egy mosolygós cetli volt. Jó reggelt Kicsim!
Elmentem
bevásárolni, majd jövök. J ♥
Puszi Mira :*
A cetlivel a kezembe visszadőltem
az ágyba. Miért nem tud megvárni soha? Miért akar nekem ez a lány mindig jót?
Nem érdemlem meg! Kimásztam az ágyból. Basszus még most is fájt minden lépés. A
nappaliba megláttam az esküvői képet. Amin éppen először ölelem át, úgy Mirát
mint a feleségemet. De boldogok voltunk. Én már nem vagyok az, félek, hogy
mikor veszítem el Mirát, mert ezt már nem lehet sokáig csinálni. Tönkre megyünk
Mira egy csomót öregedett mellettem… Jobb volt minden mielőtt rámásztam. Miért
rontottam el az életét?? Utálom magam.
Mira szemszöge
Elmenetem bevásárolni. Hatalmas
csomagokkal mentem. Rossz volt egyedül elmenni, de Ericet nem akartam terhelni
így is sok pihenésre volt szüksége. Egy parkon kellett keresztül jönnöm. Nagyon
félek. Magas sarkúban nem a legjobb ötlet itt sétálgatni mivel elestem.
-Basszus néztem hátra! –de nem volt
semmi se a hátam mögött. Kezdtem félni. Valaki felkapott és egy kocsiba
rakott be.
-Engedj el! –ordítottam.
-Ne aggódj! –nézett hátra.
Egy sötét házhoz mentünk. Csak sírtam. Ericet akarom! Bevezetett egy sötét szobába és bezárt.
Eric szemszöge
Mira még este se ért haza. Megértem
piheni akar egy napot… bár egy ilyen alakkal én se bújnék össze. Leoltottam a
villanyt és hirtelen rossz érzés fogott el… Bebújtam az ágyba… de rég volt,
hogy egyedül aludtam el. Betakartam magam és már el is aludtam nagyon megviselt
a kórház engem.
Amikor reggel felkeltem még Mira
mindig nem volt otthon. Ezért elmentem a rendőrségre és bejenletést tettem.
-Jó napot! Bejelentés tenni eltűnt
a feleségem.
-Jó napot! Mi a hölgy neve?
-Mirabella Higgs!
-Értem. Mikor született?
-1993. Július.4.
-Hány órája nincs meg?
-24órája!
-Értem! Mindent felvettünk!
-Nem tudja felhívni?
-De. –elővettem a telefont és felhívtam
Mirát.
-Hallo! –szólt bele egy ismeretlen
hang.
-Ez nem Mira! –tátogtam.
-Beszéltesse letudjuk nyomozni.
-Magánnál van a feleségem?
-Igen! Itt van! Nagyon szépen
teljesít az ágyban.
-Mit csináltál vele?
-Hát amit te nem!
-Okéé meg van! –mutatták.
-Kapd be! –vágtam le a telefont.
-Hol van? –kérdeztem.
-Jöjjön velünk!
Beültünk a kocsiba és mentünk
Miráért.
-Itt vagyunk! -álltak meg.
Kiszálltam a kocsiból és
berohantam. Mira megvolt kötözve és
meztelen volt, ahogy a fogva tartója rámászott… egyből fellöktem a pasit.
-Ha egy újjal is hozzá nyúltál
hallott vagy! –ordítottam.
-Eric? –nézett rám.
-Nick? Rohadj meg!
-Uram szálljon le róla!
-Rendben. –amikor felálltam Mira már bevolt takargatva.
-Kicsim! –ültem oda mellé. –Jól
vagy? Csinált veled valamit?
-Pont időben jöttél. –ölelt át.
-Jaj Szívem! Gyere! –emeltem fel.
-Eric a ruháim!
-Nem kellenek majd veszek újakat
neked.
-Rendben!
Mirát a kezembe vittem ki.
-Elviszlek egy orvoshoz, hogy
megnézzen.
-Oké! –egyezett bele Mira. –Már
csak egy hatalmas lángcsóva kéne mögéd és igazi akció film lenne.
-Hahaha NEM! –csókoltam meg Mirát.
Elvittem orvoshoz, ahol
megállapították, hogy semmi baja.
Otthon befektettem az ágyba és egész
este Mirát csókolgattam.
-Szeretlek Mira! –csókoltam meg.
-Én is! –ölelt át.
Lefeküdtünk Mira teljesen hozzám
bújva aludt el.
2 nappal később
Felkérést kaptunk az egyik
műsorban, hogy énekeljünk.
-Jó reggelt Édesem! –keltegettem
Mirát.
-Neked is!
Felöltöztünk és elindultunk.
A Private Emotion című számot énekeltük.
Végig Mirára gondoltam. Amikor feljött a színpadra rámosolyogtam. Még ennyi év után is szerettem ezt a lányt. Oda mentem hozzá és magamhoz öleltem… elkezdtünk keringőzni. Miután megtapsoltak minket megfogtam Mira kezét és oda húztam magamhoz. A homlokára nyomtam egy puszit és utána megcsókoltam.
-Szeretlek Kicsim! -öleltem át Ő pedig a mellkasomnak döntötte az arcát.
Eric szemszöge.
-Hát Srácok így jártam Anyátokkal! –mondtam a gyerekeknek akik végig figyelmesen hallgatták, hogy ismertem meg Mirát.
-Jaj Apu, Anyu nagyon szép volt!
-Most is az, még csak 30éves. Györönyű!
-De én csúnya vagyok! –mondta Melody.
-Ha én így néznék ki én is ezt érezném! –öletem át.
-Jaj Apu!
-Csak viccelek!
-Jöttök kajálni? –jött fel Mira a legkisebb Szépségemmel a kezében.
-Jaj, jösz Apucihoz. –vettem ki a kezéből Diana-t.
