Már megint nem tudom abba hagyni a bevezető írását de muszáj lesz mert még holnap reggel is ezt írnám....
Jó olvasást! ♥
XO: Just Only Girl♥
A
Játék Neve Halál
Eric
szemszöge /Reggel/
Nagyon fájt a hasam. Megmozdulni se tudtam.
-Hé! Srác! Gyere ki! –nyúltak fel hozzám.
-Hagyatok már! –fordultam befele.
-A bárányok hallgatnak, mert a farkasok a menőbbek.
–mondták.
-Fogjátok már be! –töröltem meg a szemem.
Nagyon hiányzott Mira ilyenkor mindig hozz fel nekem
teát és szeretget engem de most egyedül vagyok. Nem lehet könnyen bántani, ha
valaki van mellettem de most törékeny vagyok.
Hol van bárki is aki segítene egy ilyen
szerencsétlenek, mint én.
-Eric! –szedtek le az ágyról és a kezemet
megbilincselték, úgy kellett ülnöm a lenti ágyon közben mindenki kiment a
cellából. Nagyon féltem, hogy mit fognak csinálni. Csendes volt minden.
De kiderült, hogy csak a többieket ellenőrizték.
-Hé! –jöttek vissza. –Állj fel! –húztak fel.
-Mit csináltam?
-Ide jösz… egy nap itt vagy és miattad buktak le egy
csomóan. –pofozott meg.
-Nem én erről nem tehetek. Nem tudom miért volt!
-Rohadj meg! –ordították.
-Nem!
Elkezdtek verni …. inkább hagytam magam. Becsuktam a szemem és elképzeltem Mirát ahogy
fogja a kezem.
-Hé! –jöttek oda az őrök. –Eric, jól van?
-Nem! –húztam össze magam.
Véresen koszosan és megalázva feküdtem ott. Feltettek egy ágyra és elvittek onnan.
-Eric, kit hívjunk fel?
-Senkim nincs! –sírtam el magam.
-Bevisszük a
kórházba.
-Nem kell!
Mira
szemszöge
Felhívtak a rendőrségről, hogy azonnal menjek be.
Felhívtam Alexet aki azonnal bevitt. Gyorsan bementem. Erichez vezetek, aki egy ágyon feküdt.
-Mira! –nézett fel.
-Itt vagyok Babám! –pusziltam meg a homlokát.
-Kicsim! –sírtam el magam.
-Nincs semmi baj! Kik verték meg! –kérdeztem az
őröket.
-Nem mondhatjuk el!
-Mondják el különben kirúgathatom magukat.
-Jól van jöjjön! –elmentünk ahhoz a cellához ahol
Eric volt.
-Hé! –mentem be. –Mit képzeltek? Megvertek egy
énekest! Gondolkodatok már…… nem mindenki hatalmas izmokkal jön ide jó és most
volt először is utoljára itt és sokkal jobb nálatok! –mentem ki. –Hol van a
bíró? –kérdeztem az őröket.
-Jöjjön! –indultak el.
Elvezetek a bíróhoz.
-Jó napot! –mentem be.
-Jó napot!
-Engedje el Eric Saade-t!
-Nem tehetem!
-Nem teheti! Ártatlan nem csinált semmit! Hihetetlen, hogy ennyi ésszel mászkálnak
szabadon emberek.
-Jó tudja mit? Szabad a férje!
-Köszönöm! –mentem ki.
Erickel mentem ki az ajtón.
-Szerelmem! –öleltem át.
-Kicsim, gyere menjünk haza! –mondta.
-Rendben!
Eric szüleihez mentünk ahol a gyerekek voltak.
-Anyu, Apu! –szaladt oda Melody.
-Apa, hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte.
-Nagyon őszinte leszek Kicsim! –gyere be velem a
szobádba.
Eric
szemszöge
Melodyval bement egy szobába.
-Kicsim! Az van, hogy Apu börtönbe került, mert az
állították, hogy bántottam Anyut.
-Apa! –ölelt át.
-Nyugi nincs semmi baj Kicsim!
-Apu! Miért hitték ezt?
-Azért, mert Anyut véletlenül elütöttem és azt
hitték, hogy direkt csináltam.
-Ja értem.
Kimentünk a szobából.
-Anyu? Mira hol van?
-Fent van a szobádban!
-Köszi! –felmentem hozzá.
-Eric! Itt vagyok! –szólt ki a szobámból.
-Jövök! –mentem be hozzá.
-Szia! –ölelt át.
-Szia! Kicsim!
-Szeretlek Eric.
-Én is Szívem, nagyon!
-Gyere itt a kedvenc filmed! –indította el.
Lefeküdtünk. Mirához bújva feküdtem.
-Kicsim! Alszunk? –kérdeztem.
-Igen! Aludhatunk! –lekapcsolta tvét és átölelt.
-Kicsim! –csókoltam meg.
Mirához bújva aludtam el.
Gyorsan mentem a kocsimmal nem néztem szét csak
mentem. Valaki lelépet az útra túl gyorsan mentem nem tudtam meg állni.
Kicsaptam az ajtót és az autó elé szaladtam.
-Mirám! –öleltem át vérző szerelmemet. –Kicsim,
Istenem! Mit tettem?
Mira nem lélegzett. Zokogtam Mirát megöltem….. nem
hiszem el.
-Kicsim! –fogta meg valaki a kezem. –Eric ébresztő! –húzott fel.
-Mira! –öleltem át.
-Visszaalszunk? –kérdezte.
-Persze!
Mirát átöleltem.
Reggel
Mira keltet fel, hogy menjek el boltba, mert neki
más dolga van. Elindultam a boltba, de csak az első sarokig jutottam. Leültem és elkezdtem gondolkodni, hogy az
lesz a legjobb ha öngyilkos leszek. Eddig csak bántottam… nem tudom, hogy tudod
nekem meg bocsájtani nekem… rossz apa és férj vagyok. Kinéztem és láttam, hogy
nagyon gyorsan jön egy kocsi …. már kész voltam, hogy elé ugrok, de egy kéz
megfogta a kezem….
-Eric… mit csinálsz? –kérdezte Mira.
-Kicsim! –estem a térdemre. –Nem akarok élni!
-És miért! –ült le mellém.
-Bántottalak mindig… mást nem is tettem… minek értem
túl amikor Aksel megakart ölni…. jobb lett volna ha meghalok….. akkor nem
okoztam volna ennyi fájdalmat.
-Állj le! De hogy is Kicsim…. úgy szeretlek ahogy
vagy! Nincs semmi baj! Gyere menjünk haza pihenjünk egyet és utána menjünk ki a
játszó térre.
-Rendben.
Haza mentünk és én egy picit lefeküdtem aludni.
Mira
szemszöge
Eric mellé ültem amikor ébredezni kezdet.
-Kicsim! –cirógattam meg az arcát.
-Mirus! Annyira sajnálom! Ne haragudj rám! Bocsáss
meg!
-Eric… nincs semmi baj! Hidd már el, hogy nem tudok
rád haragudni Baby!
-De Mira…
-Kicsim hallod! Gyere menjünk aludni!
Felmentünk Eric csókolgatott meg cirógatott.
-Szeretlek! Jó éjt!
-Neked is Kicsim! –feküdtem a mellkasára.
Másnap
Elmentünk együtt bevásárolgatni, mert hazamegyünk. Szeretnénk
végre otthon lenni. Végig Eric kezét fogtam.
-Szeretlek Kicsim! –mentünk be az ajtón.
-Megyek lepakolom a cuccokat. –mondtam.
-Okés!
Ahogy beértem a konyhába oda léptem a mosogatóhoz
ahol egy fejet találtam.
Eric
szemszöge
Boldog voltam nagyon, hogy Mira megbocsájtott nekem.
-Eric! Gyere! –sikított.
-Igen, Baby! –rohantam oda.
-Egy fej van a mosogatóban. –bújt hozzám.
-Hívom a rendőrséget.
-Itt van egy levél is!
-Olvassuk el.
Mirát akarta bántani, de úgy,hogy engem intézz el és
a barátait.
-Eric! –bújt hozzám sírva.
–Ne aggódj
Szívem! –emeltem fel.
-Eric!
-Miruskám,
szerelmem nem lesz semmi baj!
Elmentünk egy szállodába. A rendőrük egész éjjel a
házunkba nyomoztak.
Este hatalmas vihar volt.
Mira
szemszöge
-Ne aggódj Baby! Nem lesz semmi baj.
-Béjbi! –öleltem át.
-Gyere feküdjünk le. –mászott be Eric az ágyba.
-Eric valami furcsát láttam a szekrénynél.
-Csak egy faág! –ölelt át.
-Oké! –feküdtem mellé.
Jó éjt! –bújtam Erichez.
-Neked is Kicsim!
Éjszaka fura zajokat hallottam, nem bírtam aludni
ezért Eric arcát figyeltem nem volt nyugodt. Valaki megfogott és kihúzott az
ágyból.
-Eric! –ordítottam.
-Kicsim! –ült fel az ágyon.
-Szép jó álmokat! –tartotta Eric szívéhez a
fegyvert.
-Mit akar? –kérdeztem sírva.
-Azt hogy az enyém legyél.
-Nem! –ordítottam.
-Hát akkor… -lépett
elém.
Eric
szemszöge
Mira a falnak dőlve állt.
-Készülj! –tartotta rá a fegyvert. -3…2…1 –elsült a
fegyver. Mira elé ugrottam, hogy inkább engem találjon el, mint őt.
-Eric! –fogta meg Mira kezem. –Kicsm! –ült le
mellém.
-Nincs semmi baj! –töröltem le a könnyeit. –Mira nem
kapok levegőt!
-Kicsim! –sírt Mira.
-Hívd …. a mentőket…! –csuktam be a szemem.
Mira felállt, hogy telefonáljon, de őt is lelőtték.
-Kicsim! –csúsztam oda hozzá.
-Eric! –fogta meg sírva a kezem.
-Nincs semmi baj! –nyomtam rá a kezem a hasára.
-Eric! –sírt Mira keservesen.
-Kicsim! Ne sírj Baby! Cicám!
Megérkeztek a mentők.
-Uram! Kérem először Mirát lássák el. –húztam fel a
lábam.
-Rendben.
-Istenem, Kicsim! –néztem rá.
Felraktak egy ágyra.
3
órával később
A gépek csipogására keltem fel. Szétnéztem és
láttam, hogy Mira mellettem fekszik. A karomra volt fektetve. Megpusziltam a fejét.
-Cicám! Szívem! –puszilgattam meg.
-Eric! –nézett fel.
-Kicsikém! –szorítottam magamhoz.
-Olyan szomjas vagyok.
Ha
szomjasak lesztek tea van benne /Doki
-Tessék Kicsim! –vettem le a mellettem lévő
asztalról.
-Segítesz?
-Persze! –tartottam oda a szájához.
-Köszönöm! –ivott egy keveset és utána én is ittam.
Letettem a csészét.
-Eric álmos vagyok!
-Én is Kicsim! Aludjunk.
-Oké!
Mirus picit feljebb csúszott a hasára tettem a kezem
és úgy aludtunk el.
-Szeretlek Mirus! –néztem őt miközben a mellkasomhoz
bújva alszik.
Lekapcsoltam a villanyt és aludtam én is. Vagyis
megpróbáltam nagyon fájt a lövés helye. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam
meg védeni Mirát. Nagyon fájhatott neki minden. Becsuktam a szemem és elaludtam
a fájdalom csillapítók és a nyugtatók miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése