28. fejezet

Sziasztok♥ Akikkel napi szinten beszélek és olvasóim tudják hogy kifogytam a második évad ötleteiből ezért döntöttem, úgy holnap délután hozok egy 3 oldalas részt és este fele az évadzárót checkolni ér! ;) 
Max 5 óra körül megkapjátok a  rövid fejezetet és 7 körül pedig az évadzárót. Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem változtatok meg itt mindent majd csak később ezért csak a fejléc kép és a rövid történet fog változni :D 
Jó olvasást! ♥ 
XO: Just Only Girl♥

Starry Eyed 

Mira szemszöge

Eric még mindig nem volt túl jól.  Nagyon fájt a feje.

-Kicsim. –csókolt meg.

-Baj van?

-Rosszul vagyok.

-Mi a baj! –pusziltam meg az arcát.

-Semmi. –ölelt át.

-Redben! –bújtam vissza hozzá.

-Szeretlek! –mondta.

-Én is.

Visszaaludtunk pontosabban én nem tudtam, de Eric nagyon fáradt volt.

Eric szorosan ölelt magához.  Megpusziltam a mellkasát.

-Szeretlek Kicsim! –simogattam az arcát.

Eric tovább szuszogott. A hasára tette a kezét.  Pont úgy feküdt , mint amikor kihozták a műtőből. Az arca még mindig sápadt volt, és olyan furcsán vett levegőt.

Az a sok sípolás, ami ott volt Eric körül akkor. Rossz visszagondolni.

Elkezdtem sírni, mire Eric felébredt.

-Mi a baj, Szívem?

-Semmi! Aludj csak!

-Mira látom, hogy baj van!

-Majd nem, meg…. meghaltál. –öleltem át.

-Mirus! –ült föl. –Annyi fájdalmat okoztam már neked, hogy lehet jobb lenne! –nézett a szemembe.

-Nem Eric! Soha! –öleltem át.

-De Mirus!

-Eric, kérlek ne mondd ezt!

-Imádok élni, de…

-Cshh! –csókolt meg. –Aludjunk!  -feküdtünk le.

Reggel

Korán keltem, hagytam Ericet aludni.

-Jó reggelt Szépség! –ölelt át.

-Neked is!

Csöngettek.

-Megyek nyitom! –mondta Eric.

-Oké!

-Sziasztok! –jött be Joe Apumnak a professzor barátja.

-Szia! 

-Eric! Tudom, mi történt!

-Igen mi? –kérdeztem.

-Mondom Eric!

-Jól van, de akkor is!

-Mira…. –nézett rám Eric.

-Minden jel arra utal, hogy valaki megakart ölni Eric. Gyilkossági kíséret volt, két olyan injekciót kaptál, ami ezt okozta. 

-De mi lehetett az?

-Két nagyon erős gyógyszer! Meg a túladagolt altató.

-Túladagolták az altató gázt! –fogtam meg Eric kezét. 

-Úgy néz ki! Nagyon kevesen múlt Eric élete.

Eric átölelt és az arcomat simogatta.

-Nincs semmi baj! Cicám! Itt vagyok! Szépségem! Csillagom! Itt vagyok ne sírj! Mirus kérlek!

-Jó! –töröltem le a könnyeimet.

-Nincs semmi baj!

-Tudom! De akkor is!

-Jól van! Szeretlek Kicsim!

-Én is! 

-Eric… -fogtam meg a kezét.

-Mi az Picim?

-Nagyon hiányoztál!

-Tudom! –csókolt meg.

Az egyik újával felemelte az állam és a kezemet szorongatta.

-Szeretlek Mira… -mondta két csók között.

-Szeretlek! 

-Örökké Mira!

-Igen! Örökké!

-Gyerekek! Eric az aki megakart gyilkolni ismer téged.

-Ki?

-A jelek szerint Aksel volt, csak Ő tud bemenni a kórház szoftvereibe.

-Eric! –fogtam meg a karját.

-Igen! –nézett rám.

-Baj van?

-Nem! Kicsim nincs semmi baj! –ölelt át.  –Jobban jártál volna, ha meghalok, pedig  te vagy minden amiért élek.  Elegem van a könnyekből a párnán. Szeretlek itthon lenni veled és a srácokkal.  –ölelt át Eric.

Eric szemszöge

Tudtam, hogy amit mondok összetöri Mira szívét és így is lett…. elfutott és sírva feküdt le a kanapéra.

-Eric ugye már nem is szeretsz?

-Istenem, Kicsim csak téged szeretlek! Csak te vagy nekem! senki nem ért meg annyira, mint te!  Csak miattad kelek fel minden reggel. Ha valami történne veled abba belehalnék, csak is te vagy ami számít Kicsim!  Tudod?! –öleltem meg.

-Igen tudom! –csókolt meg Mira.

-Baby, tudod gyönyörű az élet!

-Igen! Szeretlek Kicsim! –ölelte át a nyakam.

-Gyere! –emeltem fel az ágyból.

-Hova visze? –csókolta meg Mira a nyakam.

-Eldoblak, ha még egyszer meg csinálod!

-Mire gondolsz? –szívogatta a nyakam.

-Mira! Kérlek!

-Nem tudom mire gondolsz!

Letettem a konyha pultra és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Eric! –sírta el magát Mira.

-Mi a baj?

-Nagyon szeretlek!

-Tudom, de most miért sírsz?

-Nem tudom! –nevette el magát.

-Jaj, Kicsim! –csókoltam meg.

-Szóval Eric szeretnél feljelentést tenni?

-Lehet, nem tudom! –ültem le szomorúan.

-Eric ilyen vadállatot, nem szabad szabadlábon hagyni. –ölelt át Mira.

-Tudom, de a második esély Mira?

-Nem neki nem jár!

-De mindenkinek jár!

-Eric?! –nézett rám csalódva Mira.

-Át kell gondolnom! –mentem fel a szobába.

Lefeküdtem az ágyra.

-Hé! Jól vagy? –jött be Mira.

-Igen! –ültem fel.

-Pihenjünk! –feküdt le Mira.

-De Kicsim! Hogy tudsz nyugodt lenni?

-Tudod, valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha higgadtan kezeljük a dolgokat akkor hamarabb megoldódik , de ha gyorsan megakarunk nyugodni vágjunk a földhöz egy poharat és gondolkodjunk el. Tessék! –mosolygott rám egy pohárral a kezében.

-Mi van benne?!

-Házipálinka idd meg és utána csapkodhatsz!

-Oké! –húztam le. –Huhh ez nagyon kemény!

-Tudom! –csókolt meg.

-Törd össze!

Kiálltam a teraszra és ledobtam teljes erőmből a földre.

-Ez az! –fogta meg a kezem Mira.

-Picim!

-Igen?

-Akselt feljelentem nem tesz még egyszer ilyet veled!

-De te vagy a fontos! Téged akart megölni.

-Az nem számít!

-De Eric a heg a hasadon?!

-Szokott fájni meg rossz érzés, hogy ott van!

-De Eric látod!

-Nekem nem ez fáj igazán!

-Hanem?

-Hogy mindig te szenvedtél! Te sírtál! Minden nyűg a tied volt Szívem!

-De!

-Semmi de! Te vagy a legfontosabb és ezen semmi nem fog változtatni!

 -Szeretlek Eric! –csókolt meg.

-Érted bármikor meghalnék! –öleltem át Mirát.

-Eric! –bújt hozzám.

-Cshh! Nyugodj meg! Nekem csak az a fontos, hogy te boldog légy! Semmi más!

-Melletted olyan rossz embernek érzem magam!

-Ne légy buta! Te vagy a legjobb ember akit ismerek!

-De Eric!

-Szívem, basszus annyiszor voltam már kórházban és te mindig ott voltál velem! Segítettél bátorítottal! Nem vagy rossz ember!

-Nagyon szeretlek!

-Én is Kicsim! De aludjunk! Jó éjt ! –csókoltam meg.

-Jó éjszakát! –feküdt le.

Mira szemszöge

Eric hónapok óta nagyon beteg volt. Mindig bent voltam nála a kórházban.  Nagyon csendes volt és sokat sírt.

-Mira… -nyúlt a kezem után.

-Itt vagyok!

-Nagyon szeretlek!

-Én is Kicsim.

-Kicsilány! Ültess fel kérlek!

-Rendben! Itt vagyok! –ültettem fel.

Eric erőtlenül ölelt át.

-Szeretlek és szeretni foglak örökké.

-Én is! Visszafekszel Kicsim?

-Igen! –óvatosan visszafeküdt.

-Nem fájt, hogy ültél?

-Nem. –sírta el magát. –Sajnálom! Kérlek soha ne menj el.

Eric megfogta a kezem és utána lehunyta szép barna szemeit.

-Eric! –borultam a mellkasára. –Kicsim! Válaszolj! –pusziltam meg a homlokát erre mindig felnézett de most semmi.

Csak mozdulatlanul feküdt.

Eric szemszöge

Mira álmában sírt.

-Kicsim! –öleltem meg. –Miruskám, gyerünk ébredj! Szívem.

-Igen! –nézett fel.

-Miért sírsz?

-Azt álmodtam, hogy meghaltál.

-Jajj te! –csókoltam meg.

-Szerintem kimegyek cigizni.

-Várj megyek veled.

Kiálltunk az udvara.

-Egy slukkot kérhetek? –kérdeztem.

-Persze szívjuk felesbe!

-Oké!

Mira a számba tette a cigit és meggyújtotta.

-Szívjad!

-Á! De rossz!

-Akkor szívom csak én!

-Oké, de utánad még egy?

-Oké!

Mirával elszívtuk és utána mentünk vissza aludni.

-Jó éjt Kicsim!

-Neked is Eric.