30. fejezet

Sziasztok Drágák! Meghoztam a 3. évad 1. fejezetét. Remélem tetszeni fog :) Sajnos Drágák nem biztos, hogy jövő héten is fejezet, mert tanulni kell most már. De sietek vele :D 
Jó olvasást! :)
XO: Just  Only Girl♥

Stay 

Eric szemszöge

Reggel egy székben ülve keltem. Nagyon fájt a hátam, kicsit oldalra fordítottam a fejem és láttam Mirát ahogy alszik. Olyan gyönyörű volt.  Odaültem mellé és a kezét és az arcát simogattam.

-Eric, aludni szeretnék! –mondta halkan.

-Jól van Kicsim! Aludj nyugodtan! –pusziltam meg a homlokát.

-Eric! –nézett fel rám.

-Mi a baj Szívem?

-Rosszul vagyok és nagyon fáj a hasam.

-Csak a cső miatt! –fogtam meg a kezét.

-Milyen cső?

-Tegnap kivezették a vért… és újat kaptál. –mondtam könnyezve.

-De én ezt nem értem!

-Mit?

-Elvileg nem volt semmi súlyos sérülés!

-Belső vérzés volt a hasadba Kicsim!

-Értem!  Ugye legalább  nincs heg?

-De egy nagyon pici és be is van kötve.

-Értem! –csukta be a szemeit. - Hallgatunk valami zenét?

-Persze! Mit szeretnél?

-Zendaya-tól a Replayt!

-Okés! Megkeresem! –néztem végig a telefonomba a számokat. -Tessék itt van!

-Köszi!

-Kérsz valamit?

-Nem köszi Kicsim!

-Neked bármit megtennék! –pusziltam meg az arcát.

-Tudom!

-Takarodj a lányomtól! –jött be Mira apukája.

-Nem akartam neki rosszat!

-Menj ki a szobából.

-Nem Apu! –ült fel Mira.

-Kicsim! –ültem mellé az ágyra.   –Feküdj vissza!

-Nem! Apu én szeretem Ericet!

-Megakart ölni!

-De nem! –mondtam zokogva.

-Hazug! –jött be Mira anyukája. –Menj a lányomtól! 

-De nem bántott! –mondta Mira.

-Jól vagy Kicsim?

-Nem! –fogta meg a kezem.

-Jaj Mirus! Feküdj le!

-Jó! –ölelt át sírva. –Nagyon fáj mindenem!

-Kicsikém! –fektettem le.  –Istenem Mira! –fogtam meg a kezét.

-Nincs semmi baj! –feküdt le.

Betakargattam.

-Anyu, Apu kérlek menjetek ki! –mondta Mira.

-De…

-Erickel szeretnék lenni! –küldött ki mindenki.

-Kicsim! –öleltem át Mirát.

-Eric! –mondta könnyek között.  –Én nem akarom ezt!

-Tudom! Szívem! 

-Bújj ide!

Bebújtam Mira mellé.

-Mesélj Cicám!

-Elegem van mindenből!

-Esküszöm, ahogy kiengednek elszökünk!

-Rendben! –fogta meg a kezem. –Fáradt vagyok! –nézett rám.

-Akkor aludj Drágám!

-Enged el a lányomat! –jött vissza Mira anyukája egy biztonsági őrrel.

-Eric, kérlek hagyd el a szobát!

-Nem! –öleltem meg Mirát.

-Hagyja el a szobát Eric! –fogta meg a karom a biztonsági őr.

-Nem! –ütöttem meg. 

-Eric! –ült fel Mira.  –Kicsim! –feküdt vissza zokogva.

-Elég! –csavarta hátra a kezem és rátette a bilincset.

Odavezetett Mira ágyához és az egyik szélére oda bilincselte a kezem.

-Eric! –nézett rám csalódottan Mirám.

-Ne haragudj!

-Eric, csak ezt tudom tenni, hogy együtt lehessetek. Mira a takaró alatt van a kulcs. –mondta suttogva, miközben úgy tett mintha átvizsgálna, hogy van-e nálam fegyver.

-Köszönöm! –mondtam.

-Utálak Eric! –mondta mérgesen Mira.

-Remek! –mosolygott Mira anyukája.

Az arcomon könnyek folytak végig.

A biztonsági őr és Mira Anyja kiment.

-Kicsim! -mosolygott rám Mira.

-Nagyon jó voltál! –simogattam meg az arcát.

-Szereltek! –csókolt meg.

-Én is.

-Itt van a kulcs! –adta a kezembe.

-Köszi! –kinyitottam és visszafeküdtem Mira  mellé.

-Örökké Kicsim!

-Igen pontosan! –bújt Mira a mellkasomhoz.

-Jól van, Drága! Aludj csak!  Kincsem!

-Jó napot! –jött be az egyik orvos. –Van egy rossz hírem!

-Mi az?

-Mira két lehetősége van vagy visszaaltatjuk vagy megígéri, hogy nem idegeskedik és csak ember lesz bent. Különben még jó pár hónapig itt tartjuk. Melyiket szeretné?

-Nem tudom! –néztem Eric könnyektől csillogó szemébe.

-Kicsim! Nem akarok neked rosszat te válassz! –pusziltam meg a homlokát.

-És miért kéne visszaaltatni?  -kérdezte Mira.

-Vizsgálatok miatt!

-Akkor ne! Ébren is végig tudom csinálni!

-Rendben, viszlát! –ment ki.

-Kicsim, te vagy a legbátrabb.

-Jaj Eric! Nem is!  Ha nem te!

-Én? Kicsim mindig te segítettél nekem.  Mindig! –tettem a füle mögé Mirus haját.

-Szeretlek! –mondta Mirus.

-Tudom Kicsim! Én is!

-Eric, fáj a fejem!

Mirus homlokára tettem a kezem.

-Tiszta láz vagy!  -öleltem magamhoz.

-Eric! –csukta le a szemeit.

-Mirám! Nézz rám! Mirus!

-Jól van nyugi itt vagyok! –mondta Mira. –Jól van, Kicsim!  

-Aludj Szívem! Itt vagyok! –pusziltam meg a homlokát.

-Ölelj át.

-Itt vagyok! –öletem meg.  –Jó éj Szívem!

-Neked is! –aludt el a mellkasomhoz bújva.

Mirust pár nem múlva kiengedték.

-Eric, most hova menjünk? –kérdezett.

-Őszintén fogalmam sincs! –úgy fájt így Mira szemébe néznem.  –Kicsim, haza nem mehetünk! Ott vár rám a rendőrség Anyud feljelentett.

-Akkor most hova Anyudék?

-Megfigyelés alatt vannak! Nem tudom aludjunk a kocsiba, vagy egy parkban! De a sebed miatt nem is merném bevállalni! –pusziltam meg a nyakát.

-Akkor hová Kicsim? –ölelt át.

-Nem tudom! Kocsiban talán ma elalszunk és holnap keresek valami szállodát, vagy nagyiékhoz megyünk. Nem tudom nincs semmi ötletem.  –nyitottam ki a kocsi ajtaját.

Beültem Mira mellé és elhajtottam egy parkolóba. Leállítottam a motort.

Mirusnak a hátsó ülésre valami ágy szerűt összedobtam. A csomagtartóban lévő párnát és plédeket adtam oda neki. Lefeküdt és én pedig betakargattam.

-Szeretlek Kicsim! –pusziltam meg a homlokát.

-Eric… fáj a hasam.

-Aludj Szívem! –simogattam meg az arcát.

Óvatosan becsuktam az ajtót és beültem a első ülésre.

Megfogtam Mirus kezét és addig őt néztem amíg el nem aludt.

-Szerelmem! Annyira sajnálom! –sírtam el magam. –Miruskám! –aludtam volna el, de nem ment.  Mirát néztem egész éjszaka nem tudtam aludni, úgy aggódtam Miráért. Nem bírtam aludni ezért az ablaknak döntöttem a fejem. Tudtam, hogy Mira szülei feljelentetek és, hogy keresnek Alex mindent elmondott. Hajnali öt körül lehetett amikor fényt láttam. Rendőrök voltak azok.

-Mirus ébredj! –keltettem fel.

-Igen!

De ekkor kopogtak az ablakon. Szomorúan engedtem le.

-Mr. Saade, kérem szálljon ki a kocsiból.

Könnyes szemmel hátra néztem Mirára.

-Szeretlek Kicsim! –szálltam ki a kocsiból. 

Neki nyomtak az autómnak és megbilincseltek. Beültetek a rendőrautóba.

Mira szemszöge

Eric kiszállt az autóból. Ordibálást hallottam, és utána csak a nagy csönd vont. Nem értettem, hogy mi történt. Megbocsájtottam Ericnek nem tudnék rá haragudni.

Ericet lehet, hogy letartóztatták.

Nem hiszem el.

Ekkor megjelent Anyum.

-Gyere, haza megyünk! –ültet át a kocsijába és egyenesen haza mentünk.

-Anya, engedj Eric! –mondtam.

-Nem.

Eric szemszöge

Bevittek egy cellába és átöltöztetek. Elvették a személyes tárgyaimat.  Leültem az ágyra és próbáltam megnyugodni de nem ment. Lefeküdtem és minden eszembe jutott a vér Mira ájultan feküdt a kezembe…..  Nem sírhattam, mert széttépnek.

Fájt mindenem úgy aludtam el nagyon hamar.

Mira szemszöge

Amíg haza nem értünk Anya és Apa egyfolytában kiabált.

Bementem  szobába, kicsit később Apa is bejött hozzám. 

-Kérlek Apa! Beszélj Anyával szükségem van Ericre és már nem vagyok felelőtlen tini! Eric nélkül nincs értelme élni! Apa a kislányod vagyok kérlek segíts! Ne hagyd, hogy nekem fájjon! Nem akarok egyedül lenni! Oh Apa kérlek Apa segíts! –mondtam zokogva.

-Kicsim, beszélek Anyuval megígérem neked.

-Hidd el nem akarok családi háborút, de szükségem van rá.

-Tudom, Kicsim! Ezért adok neked pénzt és egy olyan kulcsot amiről Anya nem tud! Mentsd meg az életed! Kislányom vagy! Menj Kicsim! –engedett le egy létrát.

-Köszönöm Apuci! –öleltem át. .-Szeretlek!

-Kicsim de még 2 nap maradj!

-Oké! –feküdtem le.

-Jó éjt!

-Neked is! –kiment a szobából én pedig álomba sírtam magam.

Eric szemszöge

Kivittek az udvarra. Csak ültem egy padon és azon gondolkoztam, hogy kerültem ide. De jogosan vagyok itt majdnem megöltem a feleségem akit mindennél jobban szeretek.  Mindenki ott ordibált velem de senkit nem bírtam elviselni. Mirát akartam ölelni és csókolgatni még a telefonomat is elvették ahol a rengeteg kép van róla. Pár óra múlva visszamentünk.  Kisebb veszekedés volt a cellába de nem akartam benne lenni.

-És új fiú neked mi a véleményed? –kérdeztek.

-Semmi, fáradt vagyok! –másztam fel az ágyra és elaludtam.

-Mira Kicsim! –nézz rám. –szaladtam oda hozzá a kocsiból. –Kérlek! ne hagyj itt!

-Szeretlek! –mondta zokogva.

-Mira! –sírtam.

-Nézzétek már valakinek hiányzik Anyuci. –rúgtak hasba.

-Hagyatok már! –mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Ne sírjál már!

-Nem tudod, hogy mi történt! A feleségem miattam volt kórházban!

-Jujj! Igazi rossz fiú!

-Nem akartam őt bántani. Nem itt kéne lennem. –fordultam a fal felé.

Nagyon rossz volt, mindenhol büdös volt csak azért tartottam ki mert tudtam, hogy Mira kint vár. De még se ügyvédem se semmim. Megvártam amíg mindenki elalszik és csak utána próbáltam meg elaludni.