Sziasztok Drágák! Hát ez a nap is elérkezett.... fogalmam sincs, hogy hogyan búcsúzzak el tőletek ezen a blogon. De itt a vége :'( olvasgassatok ha egyszer fog ez a blog hiányozni. De ne, hogy csak rossz híreket hozzak már itt nektek ezért elárulom, hogy holnap megcsinálom a következő blogomat is amihez nagyon sok ötletem van. Holnap kirakom nektek a linket ahol elérhetitek a legújabb blogom. Tehát jó olvasást és várlak titeket a következő blogomon :* ♥

XO: Just Only Girl
Ez itt az utolsó Eric Mira vagyis Coming Home fejezet .....

Beautiful People

Eric szemszöge

Reggel úgy keltem, hogy nagyon fájt a fejem.

-Eric! –bújt hozzám Mira.

-Életem! Nincs semmi baj! Kérlek nyugodj meg. –Mira csak sírt.

-Félek!

-Nincs miért! Nyugi itt biztonságban vagyunk.

-Kicsim! –simogatta Mirus a hasam.

-De jó! –csuktam be a szemem.

-Ennyire fáj?

-Igen! Nem kérek fájdalomcsillapítókat. Inkább fájjon, mint hogy téged lássalak szenvedni.

-Eric! –feküdt a mellkasomra Mira. Megpusziltam a fejét.

-Ez olyan, mit egy rossz álom. Most azonnal fel akarok ébredni. –mondta Mira.

-Elhiszem, Cicám. –öleltem szorosan magamhoz. –Jajj, de fáj!

-Hívjak orvost?

-Nem kell Drága! Jobban leszek!

-Eric! –sírt Mira.

-Egyet kérlek Kicsim! Ne sírj!

-Apu! –futott be Melody.

-Kicsim! –fogtam meg a kezét. Erre Mira még jobban elkezdett sírni.

-Melody menj ki kicsit!

-Rendben Apuci! –puszilta meg az arcom.

-Kicsim! ?Miért sírsz?

-Nem tudom!Csak olyan szomorú vagyok! -bújt hozzám.

-Jajj, Kicsim. –köhögtem.

-Baj van?

-Nem csak kaparta valami a torkom. –simogattam meg a hátát.

-Jól van! –feküdt a karomra.

Bejött Melody.

-Kivel jöttél Kicsim!?

-Kingával! –kint vár.

-Jaj oké.

Ránéztem Mirára aki felém fordulva aludt.

-Kicsim! –simogattam meg az arcát.

Melody felült az ágyra.

-Anyával mi van?

-Álmos, csak alszik.

-Apu mik ezek a mellkasodon? –tette oda a kezét.

-Ezek figyelik Apu szívét.

-És az arcodon?

-Segít, hogy tudjak levegőt venni.

-Apu! –takargatott be Melody.

-Szia! –jött be Kinga.

-Szia!

-Mira, hogy van?

-Nem jól! Nagyon fáj neki! Rosszul van.

-Jaj, szegény!

Mindenki elment.

Ránéztem Mirára aki mellettem aludt a keze a hasamon pihent és Ő is teljesen hozzám volt bújva. Megláttam a szekrényen Mira gyógyszereit… nagyon sok fájdalomcsillapító volt oda téve. Nagyon fájhatott neki. Mind ez miattam van. Pacsi Eric egy barom vagy. A könnyeimmel küszködtem és elsírtam magam. Nem bírtam tovább tartani. Egy orvos jött be és áttette Mirát egy másik ágyra.

-Hova viszi?

-Egy másik szobába, de önt is azonnal utána viszem.

-Ne, szeretnék vele lenni.

-Akkor ölelje át jó szorosan. Vagy hívok még egy embert aki tolja Önt is.

-Rendben.

Ketten jöttek be…. egyik Mira apukája volt.

-Eric! Mi történt?

-Lelőttek minket… -töröltem meg a szemem.

-Szeretnél valami fájdalom csillapítót?

-Nem… köszönöm.

Mira apukájának szemszöge

Eric még most is Mirára vigyázott látszott a szemén, hogy Mirát akarja csak épségben tudni nem érdekli ha vele valami történik.

-Eric…

-Igen?

-Lehet Mirát nem fogjuk tudni megmenteni nagyon rosszul van.

-Ó Istenem! Nem inkább akkor én, mint ő! Nem lehet elenne valamit tenni.

-Lehet, hogy vese kell neki, mert pont ott találták el.

-Oda adom neki az enyémet. Csak maradjon életben. –sírt.

-Eric ez egy nagyon nehéz dolog…. nem így megy és te is beteg vagy!

-Nem érdekel. –látszott az arcán, hogy nagyon rosszul viselte. –Mira! –ölelte át. –Miért nem kel fel?

-Azért mert altatják!

-Istenem! Nem kellene élnem. Mirus! Cicám! –sírtam. –Szerelmem. –mindent csak elrontok. –Mira! Kérlek kelj fel! Ne legyen semmi bajod. Miért nem szíven találtak engem.

-Héé Eric ilyet nem mondunk.

-Hallod!

-Cicám, Szívem! –simogatta meg az arcom.

-Kicsim! –pislogtam nagyokat Mirára és az apukájára.

-Mit álmodtál.

-Hosszú! –csókoltam meg. –Hogy vagy?

-Fáj a hasam de amúgy jól és te?

-Jól Kicsim! –csuktam be a szemem.

-Eric! –jött be egy orvos. –Nagyon rossz hírt kell közölnöm.

-Mit?

-Sajnos a golyó úgy találta el, hogy vese átültetésre van szüksége!

-Úristen. –fordultam Mira felé. Teljesen hozzá bújtam és zokogtam.

-Cshh! –ölelt át. –Eric, Kicsikém… túl leszünk ezen is.

-Nem hiszem el Kicsim…. annyi minden megakartam még tenni.

-Meg fogod tenni Kicsim.

-Hiányozni fogtok. –mondtam.

-Eric, kérem forduljon a hátára. –fogta meg egy nővér a karom.

-Rendben. –nyújtottam ki a lábam és bekötöttek egy infúziót.

Mira felült és az arcomat simogatta.

Megengedték neki, hogy felöltözzön és elmenjen szólni mindenkinek.

Este Mirus a széken ült és a kezemet cirógatta.

-Mira, meg kellett volna halnom, semmi keresni valóm itt. Ne haragudj!

-Eric! Fogd be! Elegem van, hogy mindig depi vagy! –vágta a földhöz az egyik poharat. –Neked élned kell!

-De! –sírtam.

-Nem érdekel! Ha ennyire ezt akarod, akkor tied a választás! –ment volna ki az ajtón.

-Mira! Kérlek, maradj itt velem! Nem bírnám ki!

-Rendben! –ült vissza. Megpuszilta a homlokomat. Hihetetlen Mira már haza mehet. Csendes volt minden amikor egyszerre mindenki bejött az ajtón még Molly is haza utazott Amerikából. Anyunak Mira átadta a helyét. Tone sírva ölelt át. A Alex aggódva nézett rám ahogy Edin és Tomas meg Oscar és Linda is. Mimi, Lucy, Zayn, Kinga, Emma, Stella, Jessy, Molly könnyes szemmel nézett rám. Anyu és Apu mellém álltak Mira szülei meg könnyes szemmel ölelték át Mirát aki zokogott.

-Kisfiam! –sírt Anya.

-Nem hiszem el, hogy ez van Eric! –ült le mellém Mira. –Kiderítem, hogy mi történt! –futott ki.

Rögtön utána bejött egy orvos, hogy 30 perc és műtenek.

Mira szemszöge

Kirohantam a szobából és felvettem egy orvosi köpenyt. Lehet, hogy nagy bajban leszek de megmentem Ericet.

Tudtam, hogy Nagypapám is ebben a kórházban dolgozik gyorsan megkerestem és lejött nekem segíteni.

-Szia! –rohant oda.

-Szia, gyere segíts! –rohantunk le a földszintre.

-Mi történt?

-Ericet és engem is meglőttek és azt mondják, hogy Ericnek veseátültetésre van szüksége, pedig nem azon az oldalon találta el.

-Értem! Tudsz vért venni? -kérdezte.

-Igen, de miért?

-Menj vegyél vért Erictől.

-Én?

-Igen, gyerünk!

-Oké! –szaladtam el.

Bementem Erichez.

-Jó napot!

Odamentem Erichez. Egyik karjából vért vettem… rám se nézett csak a másik kezével könnyes szemét törölgette. Próbáltam kevés fájdalmat okozni neki.

-Kicsim, még 25 perc van a műtétig! –mondta Eric anyuja.

Gyorsan kész lettem és ahogy kiléptem az ajtón rohantam.

-20perc múlva műtik Ericet. –estem be az ajtón.

-Akkor van dolgunk.

15 perccel később

-Már csak 5 perc van!

-Kész! Itt van vidd! –nyomta a kezembe az eredményt.

Ledobtam az orvosi cuccokat és rohantam.

Eric szemszöge

A műtőbe toltak. Nagyon féltem mindenkitől elköszöntem, csak Mirámtól nem.

-Eric most elaltatjuk!

-Állj! –rohant be Mira.

-Nem jöhet be!

Mira szemszöge

-De Ericnek nem kell műtét. Nem Ő az a Eric akit műteni kell.

-Hogy érti?

-Itt van! –nyomtam a kezébe egy papírt.

-Mira! –nyújtotta Eric felém a kezét.

-Itt vagyok!

Pár nap múlva hazaengedték.

Otthon

Eric egész este csókolgatott és ölelgetett.

-Köszönöm Kicsim! –ölelt át.

-Gyere menjünk aludni.

-Vagy! –ültetett fel az asztalra.

-Eric! Mit csinálsz?

-Ez nem kell rád! –húzta le a ruhám cipzárját.

-Eric! –öleltem meg és a hátán húzogattam a körmeimet.

-Kicsim! –döntött hátra. –Itt vagy fönt?

-Fönt!

-Okéé! -emelt fel.

Felvitt a lépcsőn és óvatosan lefektetett az ágyra. Eric pólóját szétszakítottam.

-Bocsi! –néztem két gyönyörű barna szemébe.

-Nem baj! Majd lesz új.

…

Eric mellkasára feküdtem és a hátamat simogatta.

-Aludjunk! –mondtam.

-Oké! Jó éjszakát Életem!

-Neked is Életem.

Eric szemszöge

Amikor felkeltem Mirus nem volt mellettem. A párnáján egy mosolygós cetli volt. Jó reggelt Kicsim!

Elmentem bevásárolni, majd jövök. J ♥

Puszi Mira :*

A cetlivel a kezembe visszadőltem az ágyba. Miért nem tud megvárni soha? Miért akar nekem ez a lány mindig jót? Nem érdemlem meg! Kimásztam az ágyból. Basszus még most is fájt minden lépés. A nappaliba megláttam az esküvői képet. Amin éppen először ölelem át, úgy Mirát mint a feleségemet. De boldogok voltunk. Én már nem vagyok az, félek, hogy mikor veszítem el Mirát, mert ezt már nem lehet sokáig csinálni. Tönkre megyünk Mira egy csomót öregedett mellettem… Jobb volt minden mielőtt rámásztam. Miért rontottam el az életét?? Utálom magam.

Mira szemszöge

Elmenetem bevásárolni. Hatalmas csomagokkal mentem. Rossz volt egyedül elmenni, de Ericet nem akartam terhelni így is sok pihenésre volt szüksége. Egy parkon kellett keresztül jönnöm. Nagyon félek. Magas sarkúban nem a legjobb ötlet itt sétálgatni mivel elestem.

-Basszus néztem hátra! –de nem volt semmi se a hátam mögött. Kezdtem félni. Valaki felkapott és egy kocsiba rakott be.

-Engedj el! –ordítottam.

-Ne aggódj! –nézett hátra.

Egy sötét házhoz mentünk. Csak sírtam. Ericet akarom! Bevezetett egy sötét szobába és bezárt.

Eric szemszöge

Mira még este se ért haza. Megértem piheni akar egy napot… bár egy ilyen alakkal én se bújnék össze. Leoltottam a villanyt és hirtelen rossz érzés fogott el… Bebújtam az ágyba… de rég volt, hogy egyedül aludtam el. Betakartam magam és már el is aludtam nagyon megviselt a kórház engem.

Amikor reggel felkeltem még Mira mindig nem volt otthon. Ezért elmentem a rendőrségre és bejenletést tettem.

-Jó napot! Bejelentés tenni eltűnt a feleségem.

-Jó napot! Mi a hölgy neve?

-Mirabella Higgs!

-Értem. Mikor született?

-1993. Július.4.

-Hány órája nincs meg?

-24órája!

-Értem! Mindent felvettünk!

-Nem tudja felhívni?

-De. –elővettem a telefont és felhívtam Mirát.

-Hallo! –szólt bele egy ismeretlen hang.