29. fejezet

Sziasztok! ♥  Olyan döntést hoztam, hogy nem lesz itt 3oldalas fejezet :D Kapjátok az évadzárómat, mert szeretném elkezdenki meg írni nektek a 3. évad első fejezetét és meglepetés szerűen hozni, szóval péntektől vasárnapig itt tartani a szemeket :DDD 
Hamarosan átírom az ÉVAD összegzőt :D 
Jó olvasást♥ 
XO: Just Only Girl♥

Forgive Me

Eric szemszöge

Reggel Mira mellett ébredtem.

-Jó reggelt Szépségem! -pusziltam meg az arcát.

-Neked is Kicsim! -ölelt magához.

-Mit csináljunk ma?

-Hát neked nem interjúd lesz?

-Jaj, basszus tényleg. Köszi, hogy szóltál!

-Nincs mit! De öltözz nehogy elkéss!

-Rohanok! -nyomtam egy puszit az arcára.

Mira szemszöge

Ameddig Eric lefürdött, én visszadőltem aludni.

-Anyu! -éreztem, hogy valaki a pizsamámat húzogatja.

-Tessék, Kicsim? -ültem fel az ágyon.

-Mit csinálunk ma? Csak mert megígérte Nagyi, hogyha elmegyünk hozzájuk Jakekal, akkor süt nekünk valami finom sütit.

-Akkor, gyere hívjuk fel a Nagyit, jó?

-Oké!

Lementünk a földszintre.

-Szia Anya! Bocsi a zavarásért, csak a gyerekek kitalálták, hogy lemennek hozzád, mivel ígértél nekik sütit.

-Szia Mira! Igen, ez igaz. Ma lejöhetnek, ha gondolod.

-Oké, köszi, akkor ebédre leviszem őket az úgy jó?

-Persze Kicsikém! Szia, várlak titeket!

-Szia! -letettem a telefont.

-Mit mondott Nagyi? -kérdezte Melody.

-Azt, hogy ma lemehettek, és ebédre leviszlek titeket, oké?

-Juhú!

-Addig menj játszani, majd szólok, hogyha készülődni kell.

-Oké.

-Éhes vagy amúgy?

-Igen.

-Akkor csinálok neked egy nutellás kenyeret.

-Köszi, Anya! -ölelt meg.

Megkentem a kenyeret és felvittem Melody szobájába.

-Óvatosan egyél! Ne morzsázz össze mindent!

-Oké, és köszönöm!

Megetettem még Jaket is, közben Eric is elkészült.

-Kérsz valamit Drágám?

-Egy szendvics jól esne.

-Oké, csinálom máris.

Elkészítettem a szendvicset.

-Tessék Kicsim, jó étvágyat! -tettem le elé a tányért.

-Köszönöm! -csókolt meg.

Én is összedobtam egy szendvicset, és leültem Eric mellé enni.

-Mikor kezdődik? -kérdeztem tőle.

-11-re kell odaérném.

-Értem. Akkor indulsz is nem sokára?

-Igen, ezt megeszem és utána megyek is.

-Oké.

Megreggeliztünk, elmosogattam, közben Eric összeszedte a cuccait.

-Akkor megyek Kicsim! -jött be a konyhába.

-Oké, vigyázz magadra és jó interjúzást! -csókoltam meg.

-Köszi! -ölelt meg. -Szeretlek!

-Én is nagyon, nagyon!

-Akkor majd jövök!

-Rendben, szia! -csókoltam meg búcsúzáskép.

Eric elment az interjúra. Én pedig felmentem a gyerekekhez.

-Melody, lassan indulunk, gyere öltözz fel!

-Oké, anya!

Átmentem Jakehez, őt is felöltöztettem.

-Melody, kész vagy?

-Igen Anyu, mehetünk!

-Rendben!

Bezártam az ajtót. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Anyáékhoz. 10 perc múlva megérkeztünk.

-Nagyi, Papi! -futott oda Melody a Nagyszüleihez.

-Melody, szia! -ölelték meg őt.

Jakeval mi is kiszálltunk a kocsiból.

-Sziasztok! -köszöntem Anyáéknak.

-Szia Mira. Juj mekkora lettél Jake! -vette el tőlem Anya Jaket.

-Akkor én most megyek.

-Nem maradsz ebédre? -kérdezte Apa.

-Nem, még be kell vásárolnom.

-Ja értem, akkor vigyázz magadra! -puszilt meg Apa.

-Szia! Vigyázok!

-Szia Kicsim! -puszilt meg Anya is.

Beültem a kocsiba. Integettem nekik és elmentem. 15 perc múlva már a bevásárlóközpont parkolójában álltam. Kiszálltam, bezártam a kocsit és elindultam bevásárolni.

Eric szemszöge

Már fél 11re odaértem az interjú helyszínére.

-Eric Saade! -köszönt egy lány.

-Hello.

-Jaj bocsi, be sem mutatkoztam Emily Wilson vagyok. -fogott velem kezet.

-Aha, szia.

-Én leszek a műsorvezető.

-Ja értem.

-Eric Saade! -jött oda egy másik lány.

-Igen?

-Gyere erre kisminkelünk.

-Oké!

Követtem a lányt egy szobába. Megcsinálták a hajamat, a bőrhibákat elfedték.

-Eric, gyere kezdünk! -jött be egy srác.

-Oké.

Kimentem a stúdióba és elfoglaltam a helyem.

-Köszöntöm a nézőket én Emily Wilson vagyok!

-Mai interjú alanyom a híres svéd popénekes Eric Saade!

-Sziasztok! -mosolyogtam.

-Eric, üdvözlünk a műsorban.

-Köszönöm a meghívást.

-Ugyan nincs mit. Akkor beszélgessünk!

-Rendben.

-Most jelenik meg egy albumod, ha jól tudom.

-Igen! Most is éppen dolgozok a dalok felvételén.

-Ó. És meg tudhatjuk az album címét?

-Na jó elárulom. Forgive Me.

-Érdekes cím. Van valamilyen személy, akinek szól?

-Tulajdonképpen igen.

-És ki csoda ez a személy? Persze, ha elárulod.

-Titokzatos vagyok! -mosolyogtam.

-Mr. Titokzatos Saade. -nevetett Emily.

-Pontosan.

-Boldog házasságban élsz Mirabella Higgssel, ugye?

-Igen! Már több mint 3 éve!

-Gratulálok! És milyen a házasságotok?

-Azt kell mondanom, hogy remek! Tökéletesen kiegészítjük egymást!

-Az nagyszerű. És 2 csodálatos gyermeketek is van?

-Igen! Szerencsére egészségesek, és nagyon szeretem őket is Mira mellett!

-Értem. Mirával szoktak lenni vitáitok?

-Öm… -néztem rá furcsán. -Nem, mint mondtam tökéletesen megértjük egymást, első pillanattól fogva.

-Az tök jó. És lehet egy személyes kérdésem?

-Hát… -hezitáltam. -Azt hiszem, ha nem durva, akkor igen.

-Sokan kíváncsiak rá, hogy Mira milyen az ágyban.

-TESSÉK?! -háborodtam fel. -Szerintem ez nem köz téma, semmi közötök hozzá! Nekünk is van magán életünk és, hogy mi ennyire nyitottan élünk mindenki előtt ez attól ugyan úgy titok marad! Amúgy kíváncsi lennék ha tőled megkérdeznék, hogy milyen vagy az ágyban, hogy hogyan reagálnál, mert Én most felállok és kimegyek. Nem hiszem el, hogy a média ekkora ribancságra képes. -mentem ki a stúdióból. 

-Eric várj, én nem akartam!

-Hagyjál! Én ide soha többet be nem teszem a lábam! Amilyen messzire csak tudom elkerülöm ezt a stúdiót! -rontottam ki az ajtón.

-Én nem akartam, hogy ilyeneket kérdezzenek! A feletteseim írták a kérdéseket!

-Tudod mit nem izgat! Keress valami más balekot! Én már itt sem vagyok! -szálltam be a kocsiba és elhajtottam olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam.

Ezt komolyan nem hiszem el! Jó hogy nem már az alsóneműm színét kérdezik meg! Ahogy hazaérek elmesélem Mirának, hogy milyen tapintatlan emberek vannak a világon! Már kb. 100-al mentem, de nem volt elég. Még többet akartam. Tövig nyomtam a gázt! Nem is hazamentem, hanem autóztam a városban, hogy az idegességet leküzdhessem!

Mira szemszöge

Röpke fél óra alatt bevásároltam. Beraktam a csomagokat a kocsiba. Mivel adventi vásár volt a közeli parkban, ezért arra gondoltam, hogy elnézek oda és veszek valamit a gyerekeknek, Ericnek meg magamnak. Bezártam a kocsit és elindultam a park fele. Megálltam az út szélén és szétnéztem. Mivel nem jött kocsi, ezért leléptem az útra.

Eric szemszöge

Már egy ideje a várost jártam. Az utat néztem, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Az egyik kis utcán mentem, amikor valaki lelépett a kocsi elé. Egyből a fékre tapostam, de nem volt időm megállni. Elütöttem. Azonnal kiszálltam a kocsiból. Odaszaladtam az emberhez. A karjaim közé vettem és akkor vettem észre, hogy ki az.

-Úristen! Mit tettem?! Mira! Nem, ezt nem hiszem el! -sírtam el magam. -Mira, lélegezz! Mira!

De Mira mozdulatlanul feküdt a kezemben. Elővettem a telefonomat, és rögtön tárcsáztam a mentőket. Amíg a mentők ide nem értek, addig a kezemben szorítottam Mirát.

-Mira annyira sajnálom! -öleltem magamhoz.

-Uram, kérem engedje el, hagyj tegyük be a mentőbe!

Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mit tettem. Mirát elvették tőlem és betették a mentőautóba.

-Uram, ha velünk szeretne jönni, akkor jöjjön, mert indulunk!

-Igen! Megyek! -szálltam be Mira mellé a mentőbe.

-Az állapota stabil. Nem tudjuk, hogy van-e belsővérzése, vagy történt-e vele valamilyen egyéb sérülés! -beszéltek az orvosok.

Én egész végig Mira kezét fogtam.

-Annyira sajnálom! Én nem akartam! -sírtam el magam újra.

-Uram, Ön ismeri ezt a lányt?

-Igen, ő itt a feleségem Mirabella Higgs!

-Értem, és mi történt?

-Én nem akartam bántani, mégis megsérült! Felidegesítettek, és nem szabadott volna vezetnem! Én csak mentem és már túl későn vettem észre, hogy lelépett az útról!

-Értem. Uram, nyugodjon meg! Most a felesége élete a lényeg!

-Igen!

A mentő beért a kórházba, rögtön betolták az egyik szobába, és elkezdték a kivizsgálást. Én a szoba előtt várakoztam. A fejemet a kezembe temettem. Hogy lehetek ekkora hülye?! Attól, hogy felidegesítettek, nem kellett volna így kiborulnom! Istenem annyira hülye vagyok! Most kinek szóljak? A srácoknak nem lehet egy életre megutálnak! Hívom azt a személyt, aki mindig mellettem volt és kiált mellettem, ha valami hülyeséget csináltam! De ez most sokkal rosszabb, mint egy buta csíny. Elővettem a telefonom és már tárcsáztam is.

-Eric! Szia, hogy vagytok?

-Nagyon nem jól Anya! -válaszoltam remegő hangon.

-Édes Istenem! Mi történt?

-Anya, elütöttem Mirát! És most kórházban van! És én annyira sajnálom!

-Kicsim, nyugodj meg! Azonnal indulok!

-Annyira köszönök neked mindent! Köszönöm, hogy vagy nekem!

-Ugyan Fiam! Pár perc múlva ott vagyok.

-Oké, szia! -tettem le a telefont.

Az a pár perc még Anya megérkezett az egy örökké valóságnak tűnt.

-Kis Fiam! -ölelt meg Anya.

-Anya! -csak ennyit tudtam mondani, mert újra elkezdtem sírni.

-Cshh! Minden rendben lesz! Hogy van most Mira?

-Nem tudom az orvosok, még nem végeztek a vizsgálatokkal! Annyira félek!

-Nyugalom, minden rendben lesz!

Egymást átölelve vártuk a fejleményeket.

Marlene szemszöge

Olyan rossz volt így látni a Fiamat. Sajnos nem tudom mi történhetett vele, de biztos volt valami oka, ami miatt ennyire kiborult. Most nem volt alkalmas az időpont, hogy megkérdezzem mi történhetett. Mirával vajon mi lehet? Hogy van? Lett valami súlyos sérülése? A gondolatok csak cikáztak a fejemben, de választ senki sem adott. Eric lassan abbahagyta a sírást.

-Ugye minden rendben lesz?

-Persze! Biztos minden rendben lesz!

Az orvosok már több, mint egy órája bent voltak. Nagyon aggódtam, de Eric előtt nem mutattam ki. Muszáj erősnek maradnom! Ha én is összetörnék, akkor mindketten csak sírnák és aggódnánk! Muszáj erősnek maradnom, mert igen is van remény, hogy megússza könnyebb sérülésekkel!

-Anya, mit csinálnak még?

-Nem tudom. De most már nem sokára készen lesznek!

Bő 2 óra múlva kijöttek az orvosok.

-Jó napot kívánok! Én vagyok Mrs. Saade orvosa!

-Doktor úr hogy van? -kérdezte Eric.

-Belsővérzése volt, de sikerült elállítani. A főbb szervei mind épen maradtak. Tulajdonképpen pár apró sérüléssel megúszta, leszámítva egy sérülést.

-Istenem! -a könnyeim kicsordultak.

-Mi történt? -kérdezte Eric.

-Az ütközést követően pár métert zuhant, és a fején keletkezett egy sérülés.

-És nagyon súlyos? -kérdeztem.

-Sajnos nem tudom, még nem ébredt fel.

-Értem! -töröltem meg az arcomat.

-Esetleg be lehet hozzá menni?

-Sajnos még nem. Ha felkelt utána derül ki minden.

-Rendben.

-De én rohanok! -mondta az orvos és elment.

-Kicsikém felhívod te Mira szüleit, vagy inkább én?

-Te! Én most nem vagyok képes erre!

-Rendben.

Felhívtam Mira szüleit. Csak annyit mondtam nekik, hogy a gyerekek hagyj maradjanak ott pár napig. Kérdezték, hogy miért, én meg azt hazudtam, hogy Miráék nálunk lesznek pár napig. Szerencsére nem kérdeztek semmit.

-Elintéztem. Nem mondtam nekik semmit!

-Nagyon szépen köszönöm! -ölelt meg Eric.

Eric szemszöge

A székben ültem. Annyira utálom a médiát! Miattuk történt minden! Elegem van belőlük. Nem bírtam az egy helyben ülést, ezért kimentem a friss levegőre sétálni. Decemberi hűvös idő volt odakint. Összehúztam magamon a kabátot. Nagyon aggódtam Miráért, hogy mi lesz vele. A kórházi kis parkban sétálgattam, amikor Anya jött ki az ajtón.

-Eric! -kiabált.

-Mi az? -rohantam oda.

-Gyere! Mira felébredt!

-Úristen! -gyorsan besétáltunk a szobába.

-Mira, hall engem? -kérdezte az orvos.

Mira behunyta a szemét, utána kinyitotta.

-Nagyszerű! Most kifogom húzni ezt a csövet a szájából rendben?

Kicsit megmozdította a fejét.

-Figyeljen! 1…2…3!

Az orvos kihúzta a lélegeztető csövet.

-Mira! -néztem rá.

-Eric! -mondta halkan.

Az orvos elvégzett még pár vizsgálatot.

-Hogy hívják Önt?

-Mirabella Higgs.

-Hány éves?

-21.

-Tudja kik vannak a szobában?

-A férjem, az Anyukája, és Ön Doktor úr.

-Nagyszerű! Hogy érzi magát?

-Kicsit fáradtan!

-Ez érthető! Emlékszik valamire?

-Csak arra, hogy lelépek az útról és az autó a semmiből ott termett.

-Értem. Valami panasza?

-A fejem szét megy és a hasam fáj.

-Bekötök egy fájdalomcsillapító infúziót!

Az orvos bekötötte az infúziót. Anyával mi az ágy mellől néztünk. Hogy fogom elmondani, hogy én voltam?

Az orvos végzett és rám nézett.

-Örömmel szolgálhatok. A fején lévő sérülés nem súlyos! Pár napig még bent tartjuk, de ha minden igaz, akkor kutyabaja!

-Köszönöm Doktor úr! -fogtam vele kezet.

-Akkor én megyek, viszlát! -kiment a szobából.

-Kicsim! Jól vagy?

-Igen. Egy kicsit a hasam fáj, meg a fejem.

-Semmi baj! Itt leszek melletted!

-Eric, mi történt?

-Annyira sajnálom! -könnyek szöktek a szemembe. -Mindent!

-Ezt hogy érted?

-Én ütöttelek el! Nem akartalak, csak az interjúzás felidegesített! Szörnyen sajnálom!

-Eric, semmi baj! Megbocsájtok!

-Köszönöm! Úgy szeretlek, ilyet többet nem teszek! -fogtam meg a kezét.

-Annyira jó titeket együtt látni! -mosolygott ránk Anya.

-Mira kérsz valamit?

-Hát szomjas vagyok.

-Rendben, akkor elszaladok vízért!

Marlene szemszöge

-Mira a szüleidnek, nem szóltunk még semmit. Remélem nem baj!

-Nem, majd ha jobban leszek. Nem szeretném, hogy aggódjanak!

-Rendben, megértelek!

Közben Eric visszajött.

-Akkor én megyek is! -indultam el kifelé.

-Anya várj!

-Tessék?

-Köszönöm! Szeretlek!

-Én is Kis Fiam!

Kimentem a szobából és magukra hagytam a szerelmes párt.

Eric szemszöge

-Hoztam vizet!

-Köszönöm!

-Jobban vagy?

-Egy kicsit.

Megitta a vizet. Olyan rossz volt itt látni a kórházi ágyon fekve.

-Ki tud a balesetről? -kérdezte.

-Csak mi 3-an.

-Ja, oké. Olyan álmos vagyok!

-Aludj nyugodtan Szívem! Én nem hagylak itt egyedül!

-Köszönöm, úgy szeretlek Eric!

-Én is! -csókoltam meg.

-Itt leszel, ha felébredek?

-Hát persze!

-Köszönöm!

-Jó éjt Kicsim! -pusziltam meg a homlokát.

Leültem a Mira ágya melletti székbe. A kezét fogtam, mire ő szépen lassan elaludt. Néztem őt, ahogy alszik. Annyira édes volt. Nem tudom kinek mondjam még el! Nem merem senkinek. Mit fognak hozzám szólni? Mi van, ha többet nem engedik, hogy Mirával legyek, mert túl veszélyes vagyok? Azt nem bírnám ki. És mi lesz Mira szüleivel? Megbocsájtanak nekem? Feljelentenek? Eltiltanak a lányuktól? Nem ezt nem tehetik! Én mindennél jobban szeretem Mirát! Ha elveszik tőlem, azt nem élném túl! Hallom, ahogy szuszog. Annyira csodálatos! Nem bírnék ki nélküle egy percet se! Holnap felhívom Tonet. Ő a legjobb barátom. Ő biztos nem ítél el! Lassan engem is elnyomott az álom.