A következő fejezet vasárnap délután, de inkább este fele várható :D♥
Ti vagytok a legjobbak KÖSZÖNÖM AZ 1566 MEGTEKINTÉST♥
Jó olvasást!
XO: Just Only Girl♥
We
Can’t Stop
Mira
szemszöge
Reggel Eric mellkasán ébredtem, és Ő meg szorított
magához.
-Eric, jó reggelt! Kicsim! –pusziltam meg a
homlokát. –Jó reggelt! A hasadra süt a nap, Szívem! –túrtam a hajába, ezzel
csak annyit értem el, hogy a fejét a másik irányba fordította, és a kezeit a
hasán kulcsolta össze.
Nem értem el, túl sok mindent, de legalább neki
tudtam fogni rendet csinálni. Kimásztam Eric mellől és kimentem a konyába
valami reggelit összedobni. Mivel gyümölcsökön kívül semmi nem volt otthon,
gyorsan összedobtam egy gyümölcs kelyhet. Miközben a gyümölcshéjakat szedtem össze, hogy
kidobjam két ölelő kar fogságába éreztem magam.
-Jó reggelt, Királylány! –súgta Eric édesen a
fülembe.
-Jó reggelt!
-Mit eszünk? –kérdezte kíváncsian.
-Gyümit?
-Mi vagyok én, hogy gyümit egyek? –ültet föl a
konyha pultra.
-Eric…
-Igen, Kicsim?
-Eric vagy, ezért kell gyümit enned! –mosolyogtam
rá.
-Hölgyem, végem van tőled! –csókolt meg.
Csöngetek. Eric csalódottan lefelé nézett. Elindult
az ajtó felé.
-Sziaszok! –hallottam meg Tone hangját.
-Szia!
-Mira? –kérdezte Ericet.
-Itt vagyok! –szóltam a konyhából.
Bejött a konyhába.
-Hát, szia! Gratulálok! Annyira, de annyira ügyes
voltál! –ölelt át.
-Köszi!
-Láttam a sajtó tájékoztatódat Eric.
-Ö… Tone, nem csak az van, inkább ülj le! –mondta Eric.
-Oké. –ült le.
-Tone, Mira
terhes.
-Hogy mi? Eric, ezt jól meggondoltátok! Felelőtlen
vagy Eric, Mira még csak 18. És terhes.
-De Tone, ez nem csak az Ő hibája! –szóltam volna
közbe.
-Ő az idősebb, de majd veled is beszélgetek. Menj be Mira.
-De…
-Menj!
-Oké…
Eric
szemszöge
-Figyelj, tudom, hogy én is rossz példát mutatok.
Nem sokára kisbabám, lesz, szakítottam. Meg sok minden. De Eric Mira még olyan
fiatal, még előtte van az érettségi, biztos, hogy ezt akarod?
-Tone, kérlek ne. Én tettem ezt vállalom! Szeretem
Mirát.
-Te tudod! De gondolkozz, Mira még csak 18, iskolába
jár, a pályafutása kezdetén jár. Nem akarlak titeket lebeszélni semmiről, de
biztos ez, ez az egész?
-Igen, Tone az! Egészen biztos!
-Nem tudsz leállni!
-Tone, elég én szerettem Mirát.
-Rendben! Mira, kicsit kijönnél!
Mira kijött a szobánkból.
-Mivel Ericet kifaggattam, hogy mindent komolyan
gondol-e veled, és a válasz igen volt, ezért
szereztem olyan emberkéket, akik segítenek az esküvőtök tervezésében, na
de én megyek. Hello! –távozott sietősen.
Tone elment, én pedig magamhoz húztam Mirát.
-Mit szeretnél? –mosolygott rám.
-Én, Kicsim semmit.
-Igen! Gyanús vagy te nekem!
-Nem lehetne, hogy visszafekszünk, az ágyba?
-De lehetne!
-Mirám!
-Mondd!
-Szeretlek, és szeretni is foglak!
-És én ezt el is várom! –nevetett.
-Izzadt testek mindenhol!Kezek a magasba! És úgy
teszünk mintha, semmi nem érdekelne!
-Ne gyere itt nekem a We Can’t Stop-pal!!! Jó szám, de ne idézgess belőle!
-Oké!
-Nincs kedved elmenni kajáért! –nézett rám Mira.
-Miattad elmegyek.
-Köszi!
Gyorsan felöltöztem és Mira fölé térdeltem.
-Mit kérsz enni? –mutattam fel közben a kulcsomat.
-Valami salit hozzál!
-Rendben, Kicsim! –pusziltam meg a homlokát. –Sietek
haza! Tényleg, Kicsim haza? Nem szeretnél ide költözni?
-De nagyon! –simított végig az arcomon.
-Akkor egy kis meglepivel jövök.
-Rendben, ja és Eric…
-Igen?
-Óvatosan.
-Rendben.
Lerohantam a kocsimhoz. Indítottam a motort, gyorsan
elszaladtam a kedven kajáldánkba, és vettem salit, Mirának.
Ezek után Mira barátnőihez mentem.
-Szia, Lucy! –köszöntem neki.
-Szia!
-Mira dolgait összeszedtétek?
-Igen, mit szólt hozzá? –kérdezte Emma.
-Még azt nem tudja, hogy összevannak szedve a
cuccai, és a helyük is meg van.
-És Kinga, hogy van?
-Átköltözött Alexhoz. Tényleg azóta Alexet se
láttam. Na mindegy! Segítettek levinni?
-Aha! –bepakoltunk a kocsiba. Megköszöntem a
segítségek, és akkor most indulás haza. Amikor haza értem Mira édesen aludt.
Ezaz!
Pakolhatok. Mivel mindenek meg volt a helye, nem kellett sok idő. Pont mire
kész lettem Mira elkezdett ébredezni.
-Szia, Kicsim!
-Szia!
-Gyere egy kicsit! –emeltem fel, mira a nyakamba
kapaszkodott és a fejét a vállamnak döntötte. Kinyitottam a szekrényt, és ahogy
Mira meglátta a saját ruháit elsírta magát.
-Hé! Ez jó dolog!
-Igen az. Köszönöm Szívem! –csókolt meg.
-Az esküvőnk?
-Holnaptól szervezzük?
-Na ez az én Mirám.
-Ma még csinálunk valamit?
-Lennének terveim!
-Na igen, Eric ne is próbálkozz!
-Mivel?
-Tudod te azt!
-Mira!
-Tegyél le!
Miután letettem a kézét fogtam.
-Kicsim! –öleltem magamhoz.
-Igen…!
-Nem vagy álmos a tegnapi után?
-De!
-Akkor alszunk? –fontam körbe derekán a kezeimet.
-De, mehetünk vissza!
Felvettem egy rövidnadrágot, és visszabújtam az
ágyba Mira mellé.
Mira a mellkasomra feküdt és a kezünket
összekulcsoltuk.
Mira
szemszöge
-Énekelsz nekem?
-Mit szeretnél, hogy énekeljek?
-Nem, tudom a Forgive Me-t!
-És miért pont azt?
-Mert azt úgy szeretem!
Eric
szemszöge
Felültem, és Mira a combomra feküdt, elénekeltem
neki a dalt, és közben végig a hátát cirógattam. Visszafeküdtem mellé,
visszafeküdt a mellkasomra.
-Jó éjt, Kicsim! –pusziltam meg a nyakát.
-Neked is, Eric! –puszilta meg a mellkasomat.
De jó, hogy összeköltöztek! :D
VálaszTörlésNa majd vasárnap...♥ ;)
igen-igen :) ;)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés