11. fejezet

Hello Baglyocskák!♥ Itt van a mai egy fejezet, tudom, hogy kettőt szoktam írni, de ez így alakult.... 
Mindegy nem is húzom tovább a szót .... de azért papírzsepi legyen a közelben
Jó olvasást! 
XO: Just Only Girl♥ 

Winner Of A Losing Game

Eric szemszöge

Reggel Mirus átölelve ébredtem.

-Jó reggelt! Szívem! –pusziltam meg.

-Neked is! -ült fel. –Ma megyek vissza Melodyval!

-Tudom, és sajnálom, hogy nem tudlak elvinni.

-Ne félj jól elleszünk!

-Kicsim? Tuti?

-Igen az nyugi!

-Jól van na! Szeretlek!

-Én is!

-Legyetek jók! –csókoltam meg.

-Jók leszünk! –nevetett.

-Menjél kocsival!

-Az első fáig!

-Jó, de akkor nagyon vigyázz a buszon!

-Nyugi!

-De a tegnapi után, inkább felhívom Tomast! Veletek megyek!

-Ahogy gondolod!

-Jaj, de Eric nagy kislány vagyok megoldom!

-Hercegnő, beviszlek én!

-Okés!

Felöltöztünk, felhívtam Tomast aki bele ment, hogy holnap vesszük fel a dalokat. Ő is tudta, hogy a családom mindennél fontosabb.

Melodyt megvizsgálták, és utána haza mentünk.  Mivel Mirának még mindig tartoztam, egy meglepetéssel ezért Anyuhoz vittük Melodyt.

-Sziasztok! –jött ki Anya.

-Szia!

-Hogy vagytok?

-Jól!

-Melody menj be! Lécci! Lina sütött neked sütit.

-Süti! –futott el.

-Hogy vagytok?

-Jól, köszi, Anya! Mirus megint terhes!

-Gratulálok! –ölelt meg minket.

-Köszi, de ez még titok!

-Nyugi nem mondom el! –mondta Anya.

-Köszi!

-De menjetek!

-Tudod, hogy mit akar csinálni? –kérdezte Mira. 

-Súgott!

-Jaj, megeszem! –csókolt meg.

-Na menjetek! –mondta Anya. –Sziasztok!

-Szia!

Beültünk a kocsiba, és hazamentünk.

-Játszam az igazi bunkó picsát?

-Játsszad, Szívem! Szeretlek!

-Kössz!

-Hahaha! Vicces!

-Tudom!

Mirát csókolgatva vittem be a házba….

-Hát hello-hello! –hallottunk meg egy hangot.

-Lily? Te mit keresel itt? 

-Jöttem hozzád Drágám! –puszilt meg.

-Eric? –nézett rám könnyekkel a szemében Mira.

-Nem nem, nyugi, Kicsim!

-Lily menj innen! Ez az én életem, és köszi jól vagyok, nem kell nekem más Mirán kívül. Nem kellesz te se a hülye üzeneteid, Tomasnak már elege van belőled.

-És a szerelmes tini lányok?

-Ők mások!

-Jól van, nem kell leharapni a fejem!

-Menj innen, elegem van belőled, Ericről is le lehet szállni nyugodtan….. mindenki minket zaklat amikor holnap este fellépünk! Húzzál el innen! –ordított Mira.

Lily elment, én pedig megcsókoltam Mirát.

-Tudtam, hogy kit kell feleségül vennem!

-Szívem! –csókolt meg Mira.

-Szeretlek!

-Én is! 

Part Of Me

Nem vagyok könnyű esett nézz rám csak,

Ez annyira más, és te lassú vagy

Vedd már észre, hogy hol vagyunk

Leszedem a körömlakkom

Nem sminkelek többet

Csak láss meg végre

Egy részt kapsz tőlem

Egy részt kapok tőled

Hol vagyunk?

Ez egy rész belőlem

Nem bocsi ez az én részem, amit nem kapsz meg

Figyelj Rám

Elraboltad tőlem a fényt, de ez a én részem

Vidd magaddal a gyémánt gyűrűt

Már úgy se számít

-Ez mi?

-Ez egy dal rész, amit énekeltem.

-Hát akkor nagyon jó lesz! Már most imádom az új albumot Szívem!

-Én is a tiedet!

-Persze, mert mindig a stúdióban vagy!

-Talán zavar?

-Nem Kicsim nem! ÁÁÁ de fáj a térdem! –tettem fel a lábam a kanapéra.

-Bekenjem?

-Igen, és lécci ide hozod a fájdalom csillapítót is.

-Hozom, Kicsim!

Mira pár percen belül vissza is ért.

-Hoztam a tarkódra hideg vizes ruhát! 

-De édes vagy, köszönöm! –hajtottam le a fejem, és Mira rám tette. A kezembe adta a fájdalom csillapítót, és egy pohár vizet.

-Köszönöm! –vettem be.

Leguggolt, és bekente a térdemet.

-Köszönöm, olyan jó, hogy vagy! Drágaságom!  Annyira szeretlek.

-Én is! –hozott oda nekem egy párnát, és egy takarót. –Aludj Kicsit!

-Akkor feküdj ide. –húztam magam mellé.

-Eric, szívem még dolgom van!

-De, mi dolgod van?

-Még szalad a konyha, Kicsim!

-Szerintem a helyén van!

-Vicceske! –csókolt meg.

-Aludjunk.

-De előtte menjünk fürödni!

-Okés!

Megfürödtünk, és utána már a hálóba mentünk.

Mira újra minden apróságot megcsinált, és úgy feküdt le mellém.

-Köszönöm! Jó éjt Szívem! –csókoltam meg.

-Neked is! –csókolt vissza.

Másnap / Aksel szemszöge/

Mira lelki fröccse jót tett, nem Ericet büntettem, ha nem őket, Eric fájdalmával.

Nagyon jó kis tervem van……

Elindultam Ericék lakása felé. Leültem az udvaron egy bokorba. Nincs annyi esszük, hogy a kutyát kint tartsák, vagy mellette két német juhászt!

Hajnalok hajnalán egyszer csak kinyitódott az ajtó, Eric jött ki…. felelőtlenül tette egy kést dobtam felé, ami talált is nem ott ahol én szerettem volna, de megtette a hatását.

-Mira! –zokogott. –Segíts! Kérlek! –esett össze.

Elfutottam, meg van Ericnek csak Mira segíthet, de Ő alszik.

Tone szemszöge

Minden reggel Ericék háza előtt futok el. De ma úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, előszedtem a pótkulcsomat, és hajnalban arra mentem.

-Segítség! Mira! –hallottam meg Eric hangját.

Gyorsan kinyitottam a kaput, és oda rohantam. Megláttam Ericet aki a földön fekszik és a saját vérében fekszik.

-Mi történt?  -mentem oda. –Megyek szólok Mirának, és hívom a mentőket. –rohantam  be sírva. Először a mentőket hívtam, majd Mirát felkeltettem.

-Tone, szívem mi a baj? –ölelt meg.

-Ericet megkéselték!

-Úristen, hol van?!

-Kint. –Mira lerohant a lépcsőn.

Mira szemszöge

Kirohantam az udvara. Megláttam Ericet a földön fekve a saját vérében.

-Kicsim! –fogtam meg a kezét.

-Ne aggódj, rendben leszek! –szorította meg a kezem.

-Itt van a mentő! –mondta Tone.

-Kicsim ,félek!

-Csak lassan, vedd a levegőket.

-Nem az volt.

-Bekötözném, csak nem merlek megmozdítani Eric!

-De az volt! –szaladt le Tone.

-Jó napot! –jöttek be.

-Jó napot! –mondtuk.

Ericnek megmérték a vérnyomását, infúziót kötöttek be neki, és bekötötték a hasát, de a kést nem vették ki.

-Ki jön vele? –kérdezték.

-Én! –mondtam.

-Hol van a kulcs? –kérdezte Tone.

-Az asztalon!

Elindultunk, Ericnek végig a kezét simogattam, és nyugtatgattam.  

Beértünk a kórházba, és Ericet egyből a műtőbe vitték.

-Álljanak meg! –mondta.

-Miért Kicsim?

-Szeretlek Mira! Örökké szeretni foglak. Csak ha nem jövök ki onnan.

-Kijösz, és én is nagyon Kicsim! –megpusziltam a kezemtől véres homlokát, és a kezébe adtam az egyik karkötőmet.

Ericet bevitték. Közben Tone megérkezett.

-Eric?

-Már műtik!

-Jaj, tessék hoztam kólát!

-Köszi! –vettem ki a kezéből.

Pár órával később

-Mrs. Saade! –jött oda egy orvos. –Bemehet Erichez! Ébren van.

-Remek, köszönöm! Hogy van, hogy viselte a műtétet?

-Jobban, van a kés csak szinte felületi sérülést okozott, ne ijedjen meg gépekre van kötve, de még a műtét után muszáj, hogy egy kicsit így legyen.

-Rendben, Köszönöm.

Bementem Erichez.

-Szia! –ültem le az ágy melletti székre. –Hogy vagy?

-Fáj a hasam!

-Elhiszem!  -pusziltam meg az arcát. –Jót aludtál?

-Igen. Kicsit megigazítod a lélegeztető gépnek ezt a cuccát?

-Persze! –megigazítottam.

Eric szemszöge 

 Mira a kötés fölött simogatta a hasam.

-Lécci hozol vizes ruhát?

-Persze! Szerencsére Tone mindent összepakolt!

Pár perc múlva vissza is jött, rá tette a tarkómra.

-Köszönöm! Otthon alszol?

-Nem itt leszek veled!

-Akkor ne a széken aludj! Gyere feküdj mellém.

-De Eric az orvosok mit fognak szólni?

-Szerinted érdekel? –csúsztam beljebb.

-Gyere, Kicsim!

Mira mellém feküdt, és mivel itt nem volt kispárna Tone csak az enyémet dobta be, de Mirus nem akarta, hogy kényelmetlenül aludjak.

-Itt van a karom, feküdj rá!

-Nem fáj?

-A kezem igen, mert fáj az infúzió is egy kicsit, de a karomra nyugodtan feküdjél, és a te pehelynyi súlyodat elbírom.

-Jaj, Kicsim! -csókolt meg. –Tudod nem így képzeltem el ezt az estét.

-Én se! De aludjunk.

-Jó éjt Szívem! Ha valami van, vagy fáj valamid keltsél fel. –mondta Mira.

-Rendben, jó éjt Kicsim!