Jó olvasást, szerda körül várlak titeket vissza, és ne feledjétek az nap FORGIVE ME *-*
XO: Just Only Girl
Applause
Mira
szemszöge
Reggel Eric karjai közt ébredtem. Kiszálltam az ágyból és felhúztam a redőnyt.
Hátra néztem Ericre, aki tovább aludt.
-Kicsim! –simogattam meg az arcát.
-Mi a baj, Mira? –nézett rám.
-Semmi. Jó reggelt!
-Neked is. Á! Gyerekek nincsenek itthon, és rohadt
jó éjszakánk volt.
-Az egyszer biztos!
-Mirus, mihez lenne ma kedved? –húzta az arcához a
kezem.
-Nem tudom. Öltözzünk fel.
-Ne, gyere
pihizzünk még egy picit. –feküdt vissza Eric.
-De… áh na jó! –adtam be a derekamat.
-Kicsim! –fordult felém Eric.
-Igen?
-Ma maradjunk így!
-Oké! De van egy sokkal jobb ötletem.
-Igen! Mi az?
-Menjünk el sétálni!
-Öm öm nem! Leszavazlak!
Tone
szemszöge
Reggel lementem a parkba Melodyval.
-Tone! Vehetek fagyit?
-Persze! –adtam neki pénzt.
-Köszi! –futott el.
Engem közben hívtak telefonon. Nem jó híreket kaptam
Aksel megint Stockholmban tartózkodik. Azonnal indulnom kellett. Melodyról meg is feledkeztem, csak akkor
jutott eszembe, amikor hazaértem.
-Bassza meg! –mentem le a kocsihoz, és hívtam
Ericéket.
Melody
szemszöge
Mire vissza értem Tone nem volt ott. Anyu azt
mondta, hogy ne essek pánikba üljek le egy padra, és várjam meg amíg vissza
jönnek értem. Így tettem, egy padon ültem, amikor egy bácsi leült mellém.
-Szia! Anyukád engem küldött, hogy vigyelek haza!
-De én Anyuval megyek csak el innen.
-Biztos! Veszek neked fagyit, és a kocsiba megeszed!
-Csak Anyuval megyek!
-Légyszi Anyu szomorú lesz, ha nem jössz haza és el
kell jönnie a stúdióból.
-Apa ma nincs bent!
-De dolga van!
Eric
szemszöge
Mirámat ölelve aludtam, amikor megszólalt a
telefonom.
-Szia, Tone! –vettem fel.
-Szia! Induljatok a parkba!
-Mert?
-Melody ott maradt, és Aksel Stockholmban
tartózkodik.
-Azonnal indulunk. Szia! –tettem le.
-Mirus, öltözz! Melody a parkban maradt Aksel pedig
Stockholmban van!
Mira elkezdett sírni.
-Nyugodj meg! Gyere öltözz! –húztam ki az ágyból.
Mira felöltözött, és indultunk.
-Eric, nagyon félek!
-Nincs semmi baj! –fogtam meg a kezét.
Úgy vezettem, hogy Mira kezét fogtam.
Tonenal egyszerre értünk oda. Elkezdtünk futni.
-Anya! –hallotuk meg Melody hangját.
Aksel karjai között volt.
-Enged el a lányomat! –ordította Mira.
-És ha nem?
-Megölek!
-Mira! –fogtam le. –Ne!
-De Eric?!
-Nyugodj meg! –néztem szét, és láttam, hogy Tone
eltűnt mellőlem, ekkor Akselre néztem, és látta, hogy mögötte van egy nagy bottal.
Mirát elengedtem, de Ő is látta, hogy mi van. Tone ránk kacsintott és leütötte
Akselt. Mira oda futott Melodyért.
-Jól van, Kicsim! Nincs semmi baj! –ölelte át.
-Anyu! –sírt Melody.
-Jaj, Kicsim! –öleltem át.
-Gyertek menjünk haza!
Haza mentünk.
Mira elaltatta Melody.
-Kicsim, beszélnünk kell! –jött be Mira. –Ez így nem
maradhat.
-Tudom! –néztem rá könnyes szemekkel. –Fel kell
jelenteni. Nincs mese Szívem.
-Eric, tudom! –ült le mellém, és a hátamat
simogatta. –Hallod, nyugodj meg! Minden rendben lesz!
-Úgy szeretnék neked hinni.
-Akkor, miért nem hiszel? Tudod, hogy segítek! Nekem
is fontos.
-Tudom, Mira, nem is azért. De basszus olyan rossz
volt ma ezt látni.
-Tudom. De ne legyél szomorú.
-Mirus! –sírtam el magam.
-Eric nagyon szeretlek! De állj már lábra, és intézd
el a dolgokat. Komolyan lassan az mondom, hogy igaza volt Ke$hanak amikor azt
mondta, hogy Tökösebb vagyok, mint a legtöbb férfi,
akivel találkozom…
-Igazad van, annyira
szét vagyok esve. Mira miután leszúrtak, én még lelkileg nem gyógyultam meg.
-De Szívem csak
bebeszéled magadnak. Mondogasd azt, hogy túl vagyok rajta. –ölelt át Mirus.
-Igazad van! –öleltem át.
-Na látod!
-Igen. Szeretlek!
-Én is!
-Aludjunk jó?
-Persze!
Mira mellém feküdt, és
átölelt.
-Jó éjt.
-Neked is Kicsim.
Másnap/Mira
szemszöge/
Reggel amikor
felébredtem Eric nem volt mellettem.
-Kicsim! –néztem szét a
házba.
-Eric? Melody?
Nem válaszolt
senki. Ha ezek megint valami meglepi
bulit szerveznek. Nem tudom Ericet lehet megverem. Mielőtt kimegyek felöltözök, már nem tudom,
hogy mire számítsak.
-Eric! –mentem ki az udvarra.
Ott se volt. Hol lehet már.
Eric
szemszöge
Reggel korán keltem.
Kimásztam Mira mellől, és Melodyt felkelltettem, hogy jöjjön velem hátra a
kertbe.
Tone, és Alex állt meg
a hátsó bejáratnál.
-Szia! –jöttek be.
-Sziasztok!
-Miért kelletünk? –kérdezte
Tone.
-Ki meri megfogni Mira
legújabb gitárját?
-Majd én! –mondta Alex.
-Aha, ezt megnézem.
-Ez az új gitárja?! Én
ezt meg nem fogom!
-Haha! Na mondtam.
-Mira ezen játszik?
-Igen.
-Hello! –jött hátra
Mira.
-Mira a gitár?!
-Mi van vele! –tette odébb
jövő héten forgatás, és meg kell tanulom fogni.
-Akkor nem ezen fogsz
játszani?
-Nem!
-Akkor meg?
-Hééé party arcok! –jött
be Zayn.
-Csend! –mondta Mira.
-Talán zavarunk? -kérdezte Emma.
-Nem, gyertek bulizni.
Jó lesz ez. –mondtam.
-Srácok! –jött be
Stella.
-Téged kihívott? –mondta
Mira flegmán.
-Eric! –mondta Stella
zavartan.
-Stella! –ölelte át. –Csak
vicceltem! Jó, hogy itt vagy!
-Köszi. Örülök, hogy
itt lehetek.
-Mira! -öleltem meg. –Rosszul
vagyok!
-Mi a baj? –fogta meg
Mira a kezem. Alex megfogta Mira lábát, én pedig felemeltem. –Telefon, telefon! –dobta ki a zsebéből, mi
pedig Mirát be a vízbe.
-Baszódjatok meg! –jött
fel a víz alól.
-Talán baj van? –nevettünk
Alexszel, oda guggoltam Mira mellé, Ő pedig megfogta a kezem és berántott a
vízbe.
-Mond, hogy nem volt
nálad a telefon!
-Nem volt!
-Tényleg?
-Igen. –csókoltam meg.
-Bombaaa! –ugrott be
Alex.
-Te hülye nálad volt a
telefonom!
-Upsz, bocsi Eric de
elázott.
-Nálad volt a
telefonom! Kis milliónyi adattal. Alex megfojtalak.
-Hé! –nyomott le Mira a
víz alá.
Pár másod perc után
felhúzott.
-Jól esett?
-Ha már kérdezed, igen
nagyon! –csókolt meg.
-Apu! –ugrott Melody a
medencébe.
-Jövök Kicsim.
A végén mindenki
ruhástól ugrált be a vízbe.
Nagyon jól éreztük
magunkat. Este fele mindenki haza ment.
Melody is elaludt. Este lent Mirával beszélgetünk a konyhában.
-Kérsz teát? –kérdezte Mira.
-Igen! Köszi, Kicsim! –fogtam
meg a hasam.
-Eric, baj van? –guggolt
le mellém Mira.
-Fáj a heg!
-Jaj! –csókolt meg
Mira. –Ne aggódj, biztos csak időváltozás jön.
-Remélem nem lesz semmi
baj.
-Tudom, hogy nem lesz
baj! –ölelt át Mira.
Felkaptam, és
lesöpörtem a mindent az asztalról.
-Csésze, csésze,
csésze!
-Nem érdekel! –csókolgattam
Mira nyakát.
-Eric, ne a konyha
asztalon.
-Pedig itt még nem
voltunk!
-De itt eszünk. Ha ezt
valaki megtudja.
-Nyugi!
-Inkább menjünk föl, és
aludjunk.
-Mirus?
-Nehéz volt a tegnapi
nap.
-Igaz!
–öleltem át.
-Melody
sír! –rohant fel a lépcsőn.
-Várj!
–szaladtam utána.
-Kicsim!
–szaladt be a szobába. –Ébredj! –rázta volna föl. –Eric! Segíts már!
-Melody
ébredj! –emeltem fel.
-Apu!
–ölelt át. –Jó éjt! –feküdt vissza az
ágyba.
Mirával
át mentünk a hálóba. Mira a mellkasomhoz
bújt és megcsókolt.
-Jó
éjt!
-Neked
is! –aludt el.
Hlaááli! OMFS IMÁDOOOM! NAGYON PROF!MEGTÉPLEEK! alig vároom a kövit! *.*
VálaszTörléshaláli bocsi :D legjoooobb *.*
Törlésköszönöm :D
Törlésxo
Már megint Aksel! -.-
VálaszTörlésJóó fejezet lett! :DD
Várom a jövő hetet :P
köszi
Törlésxo :D