Címkék

2013. augusztus 23., péntek

23. fejezet

Sziasztok! Jajj srácok rossz hír a következő fejezet csak EGY HÉT MÚLVA JÖN  emlékeztek amikor meghoztam az évadnyitót, hogy mit mondtam, hogy onnantól csak is szigorúan hetente írok?! Mi lett belőle ugyan úgy írtam tovább nektek minden nap.  Hát nem fura?! Mindjárt végett ér a nyár. :( És a kötelezős listámat most találtam meg. -.- Jövőhéten mivel csak estéként leszek gépnél ezért mindennap írok egy kicsit, de számításaim szerint olyan szerdán hozom az új fejezetet. Drágák kövessetek twitteren is : @zsofika_007 és a blogot is: @MiraEricBlog :D 
Jó olvasást, szerda körül várlak titeket vissza, és ne feledjétek az nap FORGIVE ME *-* 
XO: Just Only Girl 



Applause 

Mira szemszöge
Reggel Eric karjai közt ébredtem.  Kiszálltam az ágyból és felhúztam a redőnyt.
Hátra néztem Ericre, aki tovább aludt.
-Kicsim! –simogattam meg az arcát.
-Mi a baj, Mira? –nézett rám.
-Semmi. Jó reggelt!
-Neked is. Á! Gyerekek nincsenek itthon, és rohadt jó éjszakánk volt.
-Az egyszer biztos!
-Mirus, mihez lenne ma kedved? –húzta az arcához a kezem.
-Nem tudom. Öltözzünk fel.
-Ne, gyere  pihizzünk még egy picit. –feküdt vissza Eric.
-De… áh na jó! –adtam be a derekamat.
-Kicsim! –fordult felém Eric.
-Igen?
-Ma maradjunk így!
-Oké! De van egy sokkal jobb ötletem.
-Igen! Mi az?
-Menjünk el sétálni!
-Öm öm nem! Leszavazlak!
Tone szemszöge 

Reggel lementem a parkba Melodyval.
-Tone! Vehetek fagyit? 
-Persze! –adtam neki pénzt.
-Köszi! –futott el.
Engem közben hívtak telefonon. Nem jó híreket kaptam Aksel megint Stockholmban tartózkodik. Azonnal indulnom kellett.  Melodyról meg is feledkeztem, csak akkor jutott eszembe, amikor hazaértem.
-Bassza meg! –mentem le a kocsihoz, és hívtam Ericéket.
Melody szemszöge
Mire vissza értem Tone nem volt ott. Anyu azt mondta, hogy ne essek pánikba üljek le egy padra, és várjam meg amíg vissza jönnek értem. Így tettem, egy padon ültem, amikor egy bácsi leült mellém.
-Szia! Anyukád engem küldött, hogy vigyelek haza!
-De én Anyuval megyek csak el innen.
-Biztos! Veszek neked fagyit, és a kocsiba megeszed!
-Csak Anyuval megyek!
-Légyszi Anyu szomorú lesz, ha nem jössz haza és el kell jönnie a stúdióból.
-Apa ma nincs bent!
-De dolga van!
Eric szemszöge 

Mirámat ölelve aludtam, amikor megszólalt a telefonom.
-Szia, Tone! –vettem fel.
-Szia! Induljatok a parkba!
-Mert?
-Melody ott maradt, és Aksel Stockholmban tartózkodik.
-Azonnal indulunk. Szia! –tettem le.
-Mirus, öltözz! Melody a parkban maradt Aksel pedig Stockholmban van!
Mira elkezdett sírni.
-Nyugodj meg! Gyere öltözz! –húztam ki az ágyból.
Mira felöltözött, és indultunk.
-Eric, nagyon félek!
-Nincs semmi baj! –fogtam meg a kezét.
Úgy vezettem, hogy Mira kezét fogtam.
Tonenal egyszerre értünk oda. Elkezdtünk futni.
-Anya! –hallotuk meg Melody hangját.
Aksel karjai között volt. 

-Enged el a lányomat! –ordította Mira.
-És ha nem?
-Megölek!
-Mira! –fogtam le. –Ne!
-De Eric?!
-Nyugodj meg! –néztem szét, és láttam, hogy Tone eltűnt mellőlem, ekkor Akselre néztem, és látta, hogy mögötte van egy nagy bottal. Mirát elengedtem, de Ő is látta, hogy mi van. Tone ránk kacsintott és leütötte Akselt. Mira oda futott Melodyért.
-Jól van, Kicsim! Nincs semmi baj! –ölelte át.
-Anyu! –sírt Melody.
-Jaj, Kicsim! –öleltem át.
-Gyertek menjünk haza!
Haza mentünk.
Mira elaltatta Melody.
-Kicsim, beszélnünk kell! –jött be Mira. –Ez így nem maradhat.
-Tudom! –néztem rá könnyes szemekkel. –Fel kell jelenteni. Nincs mese Szívem.
-Eric, tudom! –ült le mellém, és a hátamat simogatta. –Hallod, nyugodj meg! Minden rendben lesz!
-Úgy szeretnék neked hinni.
-Akkor, miért nem hiszel? Tudod, hogy segítek! Nekem is fontos.
-Tudom, Mira, nem is azért. De basszus olyan rossz volt ma ezt látni.
-Tudom. De ne legyél szomorú.
-Mirus! –sírtam el magam.
-Eric nagyon szeretlek! De állj már lábra, és intézd el a dolgokat. Komolyan lassan az mondom, hogy igaza volt Ke$hanak amikor azt mondta, hogy Tökösebb vagyok, mint a legtöbb férfi, akivel találkozom…
-Igazad van, annyira szét vagyok esve. Mira miután leszúrtak, én még lelkileg nem gyógyultam meg.
-De Szívem csak bebeszéled magadnak. Mondogasd azt, hogy túl vagyok rajta. –ölelt át Mirus.
-Igazad van! –öleltem át.
-Na látod!  
-Igen.  Szeretlek!
-Én is!
-Aludjunk jó?
-Persze!
Mira mellém feküdt, és átölelt.
-Jó éjt.
-Neked is Kicsim.
Másnap/Mira szemszöge/
Reggel amikor felébredtem Eric nem volt mellettem.
-Kicsim! –néztem szét a házba.
-Eric? Melody?
Nem válaszolt senki.  Ha ezek megint valami meglepi bulit szerveznek. Nem tudom Ericet lehet megverem.  Mielőtt kimegyek felöltözök, már nem tudom, hogy mire számítsak.
-Eric! –mentem ki az udvarra. Ott se volt.  Hol lehet már.
Eric szemszöge 

Reggel korán keltem. Kimásztam Mira mellől, és Melodyt felkelltettem, hogy jöjjön velem hátra a kertbe.
Tone, és Alex állt meg a hátsó bejáratnál.
-Szia! –jöttek be.
-Sziasztok!
-Miért kelletünk? –kérdezte Tone.
-Ki meri megfogni Mira legújabb gitárját?
-Majd én! –mondta Alex. 
-Aha, ezt megnézem.
-Ez az új gitárja?! Én ezt meg nem fogom! 

-Haha! Na mondtam.
-Mira ezen játszik?
-Igen.
-Hello! –jött hátra Mira. 

-Mira a gitár?!
-Mi van vele! –tette odébb jövő héten forgatás, és meg kell tanulom fogni.
-Akkor nem ezen fogsz játszani?
-Nem!
-Akkor meg?
-Hééé party arcok! –jött be Zayn.
-Csend! –mondta Mira.
-Talán zavarunk?  -kérdezte Emma.
-Nem, gyertek bulizni. Jó lesz ez. –mondtam.
-Srácok! –jött be Stella.
-Téged kihívott? –mondta Mira flegmán.
-Eric! –mondta Stella zavartan.
-Stella! –ölelte át. –Csak vicceltem! Jó, hogy itt vagy!
-Köszi. Örülök, hogy itt lehetek.
-Mira! -öleltem meg. –Rosszul vagyok!
-Mi a baj? –fogta meg Mira a kezem. Alex megfogta Mira lábát, én pedig felemeltem.  –Telefon, telefon! –dobta ki a zsebéből, mi pedig Mirát be a vízbe.
-Baszódjatok meg! –jött fel a víz alól.
-Talán baj van? –nevettünk Alexszel, oda guggoltam Mira mellé, Ő pedig megfogta a kezem és berántott a vízbe.
-Mond, hogy nem volt nálad a telefon!
-Nem volt!
-Tényleg?
-Igen.  –csókoltam meg.
-Bombaaa! –ugrott be Alex.
-Te hülye nálad volt a telefonom!
-Upsz, bocsi Eric de elázott.
-Nálad volt a telefonom! Kis milliónyi adattal. Alex megfojtalak.
-Hé! –nyomott le Mira a víz alá.
Pár másod perc után felhúzott.
-Jól esett?
-Ha már kérdezed, igen nagyon! –csókolt meg.
-Apu! –ugrott Melody a medencébe.
-Jövök Kicsim.
A végén mindenki ruhástól ugrált be a vízbe.
Nagyon jól éreztük magunkat. Este fele mindenki haza ment.  Melody is elaludt. Este lent Mirával beszélgetünk a  konyhában.
-Kérsz teát? –kérdezte Mira.
-Igen! Köszi, Kicsim! –fogtam meg a hasam.
-Eric, baj van? –guggolt le mellém Mira.
-Fáj a heg!
-Jaj! –csókolt meg Mira. –Ne aggódj, biztos csak időváltozás jön.
-Remélem nem lesz semmi baj.
-Tudom, hogy nem lesz baj! –ölelt át Mira.
Felkaptam, és lesöpörtem a mindent az asztalról.
-Csésze, csésze, csésze!
-Nem érdekel! –csókolgattam Mira nyakát.
-Eric, ne a konyha asztalon.
-Pedig itt még nem voltunk!
-De itt eszünk. Ha ezt valaki megtudja.
-Nyugi!
-Inkább menjünk föl, és aludjunk.
-Mirus?
-Nehéz volt a tegnapi nap.
-Igaz! –öleltem át.            
-Melody sír! –rohant fel a lépcsőn.
-Várj! –szaladtam utána.
-Kicsim! –szaladt be a szobába. –Ébredj! –rázta volna föl. –Eric! Segíts már!
-Melody ébredj! –emeltem fel.  
-Apu! –ölelt át.  –Jó éjt! –feküdt vissza az ágyba.
Mirával át mentünk a hálóba.  Mira a mellkasomhoz bújt és megcsókolt.
-Jó éjt!
-Neked is! –aludt el.
 

5 megjegyzés: