18. fejezet

Hello Drágák! Itt van a legújabb fejezet, ami nagyon rövid lett. De azért remélem tetszeni fog. 
Jó olvasást. 
XO: Just Only Girl♥

Rémálom 

Eric szemszöge

Melodyval és Mirával elmentünk egy közeli étterembe. Akár hányszor Mirára néztem annyiszor érzékenyültem el. Tudtam, hogy napok múlva megint Apa leszek!  Melody szépen, igazi hölgyhöz méltóan viselkedett.

Minden olyan csendes volt, túl csendes. Még csak a zene se szólt, mindenki csöndben evett.

A pincérek nem ejtettek le semmit.

Mira megfogta a kezem és ám mosolygott…. visszamosolyogtam.  

De ekkor betörték az ablakot.

-Ez itt egy rablás! –emeltek fel.  –Mindenki a földre! Kivéve maga! –tartotta a fegyvert a szívemhez.

-Eric! –sírt Mira.

Rámosolyogtam.

Ekkor eldördült az első lövés.

Melody szemszöge

Anyu a kezemet fogta. Lövöldöztek. Megtörtént az első lövés.

Apu a szívét fogva esett össze.

-Eric! –sírt Anya.

-Ne mozdulj! –ordítottak Anyára.

Apu is sírt, és vért köhögött.

Ekkor még több lövés sült el, de ez már a gonosz bácsi kapta. Anya felkelt, és oda szaladt Apuhoz.

-Kicsim! –fogta meg a kezét.

-Mira! –köhögött Apa.

Eric szemszöge

Mira a számat törölgette.  

-Ne aggódj mindjárt jönnek a  mentősök.

-Jól van! Szeretlek…… Mira!

-Én is!

Mira szemszöge 

Megérkeztek a mentősök. Engem odébb küldtek. Ericnek infúziót kötöttek be. És gépekre kötötték.  

-Háromra emeljük! Egy…. kettő… három! –feltették Ericet a hordágyra.  –Köszönjön el tőle, mert altatjuk!

-Eric, ne aggódj, minden rendben lesz! Ne félj! Szeretlek!

-Én… is… szeretlek… Mira! Olyan gyenge vagyok! –tette a kezét a mellkasára.

-Ne félj! –pusziltam meg a száját.

-Jól van! –csukta be a szemeit.

5 óra múlva

-Mira Higgs? –jött oda hozzám az egyik orvos.

-Igen?

-Eric túlélte a műtétet.  De valamit tudnia kell! Lehet nem éli meg a reggelt, nagyon rossz állapotban van! Most bemehet, hozzá, mert ébren van!

-Rendben!

Bementem Erichez.  Gépekre volt kötve a infúziót kapott, a mellkasa bevolt kötözve.  Hasáig be volt takarva.

Nehezen emelkedett a mellkasa.

-Kicsim! –fogtam meg a kezét.

-Szia! –mosolygott rám.

-Hogy vagy? Fáj?

-Arra nincs szó, hogy mennyire fáj! –törölte le a könnyeit.

-Jaj, Szívem.

-Mira, vissza fognak altatni!

-Tudom! –sírtam el magam.

Eric szemszöge 

Arra ébredtem, hogy Mira sír mellettem.

-Kicsim, mi a baj! –simogattam meg az arcát. –Mirus! Mirácskám! Szívem! –próbáltam meg felrázni az álmából.  –Kicsim, hallod! –már vizes ruhával törölgettem az arcát.

-Eric! –ölelt át Mira.

-Mit álmodtál? Meséld el!

-Jaj, Eric nagyon rossz volt! –ölelt át zokogva.

-Mi volt benne?

-Azt álmodtam, hogy szíven lőttek Kicsim! És majdnem meghaltál!

-Szerencsére csak álom volt! Nyugodj meg, Cicám!

-De… -sírta el magát megint.

-Csh… nincs semmi baj! Kicsim!

-Tudom, de akkor is!

-Baby nyugodj meg! –öleltem át.

-Jól van!

-Gyere! Aludjunk! –feküdtem le.

-Rendben! –Mira a mellkasomra feküdt.

-Jó éjt Kicsim!

-Neked is! –csókoltam meg.