7. fejezet

Hello♥
Itt van a legújabb fejezet Remélem tetszeni fog. 
Kérnék tőletek komikat.....
Jó olvasást! 
XO: Just Only Girl♥ 

Forever 

Eric szemszöge /1hét múlva/

Melodyt hazaengedték a kórházból, végre otthon lehetett, bár nem bírtam el viselni, hogy a lányunkkal ilyen történt. Egyszerűen nem ment, aki ezt tette, azt megölném, simán az egyetlen pici lányomat bántotta, de ha Mirával is tesz valamit kitekerem a nyakát. Bár Mirus boldog volt, de én nem. Nem bírtam elviselni azt ami történt… szerintem összetörtem. Átmentem a hálószobánkba, ott besötétítettem, és lefeküdtem. Betakartam magam, és hasra fordultam. Mindent tönkre tettem, főleg Mirát amikor a balesett történt…. és ahogy kiállt mellettem, és hogy segített, nagyon sokat jelentett….. különben ki tudja mi történt volna? Velem van a világ legeslegkedvesebb lánya, de én ezt nem érdemlem meg. Pár könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Kop-kop! –jött be Mira. –Mi a baj? –ült mellém. –Mh Kicsim, mi a baj?

-Elrontottam mindent!

-Mi mindent?

-Mindent!

-Én erről nem tudok! –mosolygott. –Te vagy a legjobb Édesem… ne tépd magad…. rossz dolgok történek, és ezt nem úgy hívják, hogy Eric Khaled Saade hibái hanem úgy, hogy karma vagy sors.

-De Kicsim! –kezdtem el zokogni, és nem kaptam levegőt, Mira egyből felhúzott, és egyből hozta a sprayt. A számba tette, és fújt, ha nem lenne ennyire ügyes pár sírás után, biztos, hogy kórházban köttök ki, de Mira mindig segít. Annyira szeretem. Ha valami történne vele, abba belehalnék.

Megsimogatta a hátam.

-Feküdj le!

Lefeküdtem, és betakart. 

-Aludj egyet! –puszilta meg a homlokom, és halkan kiment.

Az oldalamra fordultam, és elaludtam.

Mira szemszöge 

Ericnek mondtam, hogy egy picit aludjon… rászállt a média, és a sajtó is....1hete szinte semmit se alszik. Holnap elkezdődik a turné, bírnia kell. Itthon legyen morci, és pihenjen, de ott bírnia kell. Nem szeretném, ha valami baj történne.

Csöngettek.

Mentem ajtót nyitni.

Tone állt ott. 

-Szia! –ölelt át.

-Szia! Tony?

-Anyuéknál mindjárt megyek érte, csak ott akart maradni.

-Értem.

-Melody jobban van?

-Gyere be!

-Oké. Szóval?

-Jobban van, sokkal bent van a szobájába, és mesét nézz.

-Eric? Nagyon megviselte?

-Igen, most is alszik… előtte pedig sírt.

-Jaj, Istenem szegénykém!

-Annyira sajnálom! Olyan rossz őt így látni.

-Elhiszem!

-Mirám! –jött ki Eric, mosolyogva.

-Na végre! –rohantam oda, és a nyakába ugrottam.

-Hercegnőm! –csókolt meg.

-Boldog vagy?

-Ennél jobban már nem is lehetnék.

-De jó! –csókoltam meg.

-De szépek vagytok! –mondta Tone. –Én sose fogom megtalálni az igazit.

-De megtalálod! Nyugi, és képzeld el Mirus megint terhes!

-Gratula! -ölelt át minket.

-Anyu, Apu! –jött ki Melody.

-Igen, Szépség! –vette fel Eric.

-Fáj a hasam!

-Biztos csak olyat ettél nyugi! –puszilta meg az arcát. –Gyere menjünk vissza a szobádba!

-Rendben!

-Mit kértek enni? –mentem odahozzájuk.

-Bundi kenyér! –tapsolt Melody.

-Oké, akkor azt csinálok! Csak óvatosan!

-Rendben!

-Akkor, én megyek! Örülök, hogy jól vagytok! –mondta Tone. –Szia!

-Szia! –kísértem ki. Megcsináltam a bundás kenyeret, és megvacsoráztunk.

Melodyt Eric elaltatta.

-Kicsim! –bújt be mellém az ágyba. –Mit nézzünk?

-Filmet! –csókoltam meg.

-De melyiket?

-Rossz Tanár?

-Okés! –indította el a filmet.

Miután megnéztük Eric lekapcsolta a tv-t és szorosan magához ölelt.

-Jó éjszakát, Szívem!

-Neked is!

Éjszaka nem tudtam aludni, és nem akartam Ericet zavarni, ezért lementem a nappaliba tévét nézni.

Épp, hogy leültem Eric ölelt meg hátulról. Felálltam és a kanapé mögé mentem, és az ott lévő asztalra támaszkodtam.

-Melody, alszik most akarlak! –söpörte le az asztalon lévő dolgokat.

-Ipad, Ipad, Ipad! –kiáltottam. De semmit nem ért, az asztalra ültetett, és csókolgatott.

-Eric, álmos vagyok! Majd este! –csókoltam meg. Amúgy is meglepim van számodra.

-De jó!

Felmentünk. Erichez bújtam, és úgy aludtunk el.