6. fejezet

Sziasztok itt van egy meglepi rövid fejezet :DD
Jó olvasást :* 
XO: Just Only Girl♥

Siessünk Haza 

Eric szemszöge

Mira még hozzám bújva aludt… a bőröndök már bepakolva.

-Mirácskám, jó reggelt, ébresztő! –pusziltam meg az arcát.

-Neked is. –kelt föl.

Összepakoltuk a maradék cuccot, és elindultunk a reptérre.

Tone szemszöge

Elmentem a srácokkal sétálni, úgy is Miráék ma jönnek haza, nem lesz semmi baj.

Melody szaladgált.

-Melody ne menj ki az útra!

-Rendben.

De mi előtt vissza egy kocsi neki, ment.

-Úristen! –szaladtam oda. 

-Anya!?

-Maradj ott Tony! –rohantam oda Melodyhoz. A kocsi megállt és nem kis meglepetésemre Aksel szállt ki belőle.

-Úristen! Nézd meg mit tettél! –hívtam a mentőket.

-Tony testvére?

-Nem. Eric és Mira egyetlen büszkesége! Melody Hope Saade.

-Akkor én mentem! –ült vissza a kocsiba és elhajtott.

A mentősök hamar oda értek, és Tonyval bementem Melodyval. Élettelenül feküdt.

-Úristen! –sírtam.

Eric szemszöge

Megérkeztünk biztonságosan, és boldogan Svédországba.

-Felhívom Tone-t!

-Majd a taxiból.

-Okés! –ültünk be. Bemondtuk a címet, én pedig felhívtam Tone-t.

-Szia!

-Eric! –zokogott.

-Mi történt? Tone, Szívem mondjad már!

-Melody…

-Tone, mi történt Melodyval?

-Elütötték, Eric nagyon sajnálom! –sírt a telefonba.

-Nyugodj meg! –tettem le, és magam elé néztem. –Kérem menjen a megyei kórházhoz, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tud! 

-Mi történt! –fogta meg a kezem Mira.

-Melody! –öleltem át sírva.

-Úristen! –borult a nyakamba. –Mi történt? 

-Elütötték! 

-Ne! –ölelt meg szorosan és zokogott.

Egyetlen pici hercegnőmet elütötték, és Mirát is féltem, mert ha valami történik velük soha nem tudom megbocsájtani magamnak.

Mira zokogott, és most még én se tudtam megnyugtatni.

Ahogy oda értünk, azonnal kiszálltunk a kocsiból.

-Mennyivel tartozom? –kérdeztem a sofőrt.

-Semmivel!

-Köszönöm! –rohantam oda Mirához.

-Gyere, Kicsim! Menjünk! –fogtam meg a kezét.

-Jó napot, Melody Hope Saade hol van?

-2-es vizsgáló.

-Értem köszönöm!

Tovább mentünk.

-Eric, én nem fogok tudni oda bemenni!

-Foglak!

-Sziasztok! –futott oda Tone.

-Szia! –ölelte át Mira.

-Sajnálom4

-Nem a te hibád……

-Melody szülei itt vannak? –jött ki az orvos.

-Igen, itt vagyunk! Mi történt vele? –kérdeztem.

-Jöjjön velem!

Pár méterre mentünk.

-Melodynak szerencsére csak könnyebb sérülései lettek, inkább a sokk volt nagyobb. Szerencsés Kislány…. ha minden jól megy másfél hét és hazamehet.

-Rendben köszönöm.

Visszamentem Miráékhoz.

-Mi van vele?

-Csak könnyebb sérülései lettek. Szerencsés leányzó.

-Olyan, mint az Apja! –mondta Tone.

-Igen! –mosolygott Mira.  –Tone, menjél haza Tonyval.

-Rendben, sziasztok!

-Sziasztok!

Bementünk Melodyhoz.

-Jaj, Kicsim! –ült le Mira az ágy mellé, én pedig megsimogattam Mirus hátát. –Ülj le te is!

Oda húztam egy széket, és leültem.