21. fejezet

Hello♥ Először is ezer bocsi, hogy ez a fejezet olyan lett amilyen, de ígérem nektek, hogya következő pörgős, happy-b és több képes zenés helyszínes lesz. És megint OMG csodálatosak vagytok 2025 oldal megjelenítés, komolyan mondom, ha  hétfőig igen HÉTFŐIG összejön a 2030 akkor írok nektek egy 30oldalas részt, amiben mindenki benne van, és hogy éppenséggel mit csinál. Komiba lécci jelezetek, hogy szeretnétek-e, ezt csak úgy mondtam ha összejön a 2030 hozom a fejezetet :D Nagyon szeretek nektek írni :D komolyan. Upsz kicsit túúúl hosszú lett a közlendőm veletek.
Jó olvasást!♥
XO: Just Only Girl♥

Every Rose Has It’s Thorn

Mira szemszöge

Eric egész éjszaka  a kezemet szorongatta. Nagyon nyugtalan volt éjszaka, lehetet látni az arcán, hogy valami nincs rendben,  másik keze a hasán és a feje oldalra volt fordulva.

-Eric… -pusziltam meg az arcát.

-Mira hányingerem van.

-Akkor…

Nehezen föl állt…

-Elkíséreljek? –kérdeztem.

-Igen, légyszi…

Felálltam és oda szaladtam Eric mellé. Megfogtam a homlokát, és éreztem, hogy lázas…

-Mira, menjünk….

-Persze megyünk. –elkísértem szegény Ericet a wc-hez.

-Itt leszel? –térdelt le.

-Jaj Eric persze.

A tarkójára hideg vizes borogatást tettem.

-Jobban vagy?

-Nem! –támasztotta a hátát a falnak.

-Tudok segíteni?

-Ha hozol egy inget és te felöltözöl és keressünk egy kórházat.

-Ennyire rosszul vagy??

-Nagyon fáj a hasam és a fejem.

-Jó persze.

Beszaladtam és felvettem egy rövid nadrágot és egy felsőt, és előhalásztam Eric ingjét.

-Kicsim, itt vagyok! –emeltem fel. –Kapaszkodj! Először a jobb kezedet emeld… úgy ügyes vagy Kicsim, most a balt…. nagyon ügyes vagy.  –simítottam végi az arcán.

-Megyünk?

-Persze, de hogy?

-Hívj egy mentőt. –mondta Eric. És leült egy székbe. –Fázom!

-Nyugi! Kicsim. –pusziltam meg a homlokát.  

Felhívtam a mentőket.

-Mikor érnek már ide? –kérdezte türelmetlenül Eric.

-Nem, tudom, nyugodj meg! Jobban vagy?

-Egy kicsim, de iszonyatosan fáj a hasam.

-Nézd Kicsim már itt is vannak.

Bezártam az ajtót. És óvatosan lassan kisétáltunk.

-Jó estét! Mi történt? –segítették fel Ericet, és lefektették.

-Este fájós fejjel aludt el, és egy órája keltett, hogy nagyon fája hasa.

-És hányás, hasmenés volt?

-Csak hányt!

-Jó akkor kötünk be egy fiziológiás só oldatott. 

-Kicsim! –nézett rám.

-Itt vagyok! –öleltem át.

-Mira. –csukta be a szemét.

-Rendben bekötöttem, ha szeretne aludhat egy kicsit.

-Rendben. –mondta Eric.

-Mira. –nézett rám álmosan.

-Igen? Mondjad? 

De Eric elaludt. 

-Nyugodjon meg, csak kimerült.

Megfogtam a kezét és az arcát simogattam amíg a kórházhoz nem értünk.

-Hogy hogy itt?

-Nászúton vagyunk.

-Gratulálok. –monda az egyik mentős.

-Milyen érzés ez, hogy Erickel vagy?

-Felbecsülhetetlen. Nagyon szeretem Ericet.

-Értem, remélem nem lesz semmi komoly baja. –takarta be.

-Nem, remélem, hogy nem.

Eric nagyon sápadt volt.

-Köszönöm, hogy kijöttek, pedig nem volt tűnt nagy dolognak.

-Ha annyit mondanak, hogy elesett valaki és nagyon fáj valamije, mi ott vagyunk lehet, hogy súlyos a sérülése.

-Értem… -simogattam meg Eric arcát.

-Megérkeztünk! –álltunk meg. Ericet kiemelték és bementünk vele a kórház kapuin.

A mentős és az orvos elvonultak beszélgetni. Addig Ericnek levágták az ingjét, és elkezdték az ultrahangos vizsgálatot. Én addig Eric kezét szorongattam, aki végre magához tért. 

-Eric! –pusziltam meg az arcát.

-Mi történt?

-Kórházban vagy.

-Tudom.

-Eric igazából semmit se találtam se a szívénél se a hasánál.

-Rendben.

Eric szemszöge

Amikor felkeltem azt éreztem, hogy meleg kezek szorítják a hideg kezem, és, hogy valaki könnyei rám hallanak. Kinyitottam a szemem, és Mira szomorú, de mosolygós arcát láttam meg. Egyből megpuszilta az arcom, és elkezdtem kérdezgetni, hogy miért aludtam meg hasonlók.

-Eric, Kicsim! –ült át az ágyamra Mira.

-Mondjad Hercegnő!

-Úgy féltelek.

-Jaj Szívem engem nem kell!

-Eric? –fogta meg a kezem.

-Na jó néha talán.

-Kicsim… -sírta el magát Mira.

Felállt és kirohant a folyosóra.

Mira szemszöge

A falnak támasztottam a fejem és csak sírtam, nem tudta senki, hogy Ericnek mi baja. Esetleg csak egy kis nátha vagy valami sokkal komolyabb, nem merek bele gondolni, se, hogy mi lehet a baj. Ekkor meg csörrent a telefonom. „Lucy”

-Szia! –szólt bele vidáman. –Milyen Bora bora?

-Hagyjuk…

-Mi a baj? Mira te sírsz?

-Igen… Eric rosszul van kórházban vagyunk. –sírtam.

-Jaj Mira Eric erős srác kifogja bírni, puszilunk titeket. –Szia.

-Szia Lucy.

-Kérem Kisasszony jöjjön be! Meg vannak Eric eredményei. –húzott föl a földről az egyik orvos.

Bementünk a szobában ahol Eric álmosan feküdt.

-Kicsim! –mosolygott rám, én pedig mellé ültem.

-Szóval, meg vannak az eredmények. De van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

-Mindegy.

-Jó szóval akkor csak egy kis ételmérgezése van infúzióval meg gyógyszerekkel 3nap múlva mehet is haza. A rossz hír, pedig az, hogy 3napig még maradnak, de a Kisasszony annyi időre ide költözhet amíg maga itt van.

-Köszönöm! –mondtam.

Az orvos kiment én pedig Eric mellé feküdtem.

-Jó északát Kicsim. –mondta Eric, és megcsókolt, és a kezét a hasamra tette.

-Jó éjszakát. –takargattam be, és a vállára hajtva a fejem aludtam el.

Eric már 2nap múlva már teljesen meggyógyult, csak még egy napig meg figyelés céljából bent tartották. Szörnyű volt ez a pár nap is ott bent, de ami számít az az, hogy Eric teljesen egészséges. De sajnos 1hét után már jöttünk is haza anászútról hiányozni fog Bora bora, de majd egyszer a Saade csemetével eljövünk ide, és megismételjük, de persze a kórházas ész kihagyjuk.