27. fejezet

Hello-bello♥
Meghoztam a következő fejezetet jó olvasást, a következő, hétfőn, vagy kedden jön bocsi nem láttom előre :/ Remélem nem baj?! És annyit súgok, hogy a következő fejezetben Eric és Avril mellett jön még egy hatalmas példa képem Ke$ha: és, hogy miért példa képem van önkritikája, és elmeri mondani a véleményét mindenkiről és mindenről.

 Akkor gondolom kíváncsiak vagytok Ericre is:
hatalmas szíve, van szeret mindenkit, és nem is tudom leírni Ő jelenti nekem a legtöbbet a példaképeim közül. Sok minden eszembe jutt róla, de képtelen vagyok meg fogalmazni talán elég, ha azt mondom, hogy Ő Eric. És Avril azért mert soha nem fog felnőni Here's To Never Growing Up♥
A fejetet dal pedid a We R Who We R ;)

XO: Just Only Girl♥

Perfect

Eric szemszöge 

Mirát és Melodyt egy hét után engedték haza. Mindennap bent voltam náluk, és volt, hogy ott aludtam Miránál.
-Hát, Kicsim, itthon vagyunk! –öleltem meg.
-Igen, végre! –csókolt meg.
-Jaj, úgy hiányoztál.
-Te is nekem. –ölelt meg.

Melody Baba

-Hé! Itt vagyunk! –jött be Tone két babával. –Tessék itt van Melody.
-Köszi! –vettem át. 

-Hát szia, Kicsim, ez itt az otthonod. Szia, szia! –megemelte a kezét és az arcomra tette.
-Ezzel, csak azt akarja üzeni, hogy maradj csöndbe Apa. –simogatta meg Mira a hátam.
-Leesett, de köszi Szívem.
-De várom már, amikor elkezd beszélni, járni… és majd megtanítom focizni.
-Velem meg jön shoppingolni, és a fiamat meg megtaníthatod focizni! –mondta Tone.
-Eric, elkérhetem Melodyt? –jött oda Mira.
-De nem szeretnék baba nélkül maradni. –adtam a kezébe. 

-Tessék itt van Tony. –adta Tone a kezembe. 

Tony Baba

-Szia, Tony. Hát szia!
-Milyen érzés apának lenni?
-Fantasztikus. Nem hittem, hogy ilyen jó lesz! Miattuk éri meg föl kelni mindennap. Nem tudom, hogy mi lenne velem Mira és Melody nékül. Olyan fantasztikus, hogy itt vannak… nem tudom nélkülük üres lennék, mint a tejes doboz a hűtőbe amiért mész.
-Eric, ne már, hogy nincs itthon tej!
-Bocsi! –ekkor csöngettek.
-Megyek nyitom! –álltam fel.
-Eric, Tonyt kérem! –vette ki a kezemből Tone.
-Á! Biztos Anyuék! –jött ki Mira.
-Igen, ők azok! –mentem ki.
-Sziasztok!
-Szia Eric.
-Eric, gratulálok! –monda Marie. 
 -Köszönöm.

-Eric, olyan büszke vagyok, most már láttom, hogy a lányom jó helyen vagy. Istenem, el se merem hinni, hogy már ti is szülők vagytok, és annyival tartozom, hogy amikor megtudtam, hogy terhes lányom nagyon mérges voltam rád. De most már látom, és remélni merem, hogy te is nagyon jó apa leszel! Gratulálok, még egyszer hozzá. –mondta Jack.  
 -Igen, gratulálok hozzá, és hol van a lányom, és az unokám.
-Bent vannak Tone-nal.
-Remek! –mentek be.
Bezártam a kaput, és én is elindultam be fele.
Mira szemszöge 

Melodyval a kezembe ültem le Tone mellé, amikor Anyuék megérkeztek.
-Sziasztok!
-Sziasztok! –álltunk föl.
-Jaj, de drága! –vette ki a kezemből. Eric bejött be csapta az ajtót, és bement a hálóba.
-Jaj Anya! –adtam a kezébe. –Bemehetek egy kicsit a hálóba?
-Persze, menjél!
Eric szemszöge
Miután beengedtem Mira szüleit, elkezdet rentesen fájni a fejem, és bementem a hálóba, le vettem a pólómat, és befeküdtem az ágyba. Pár másodperc után kinyitotta valaki az ajtót. 
-Mi a baj, Kicsim? –simította meg Mira a karom.
-Nagyon fáj a fejem, és gyengének érzem magam.
-Nem lehet, hogy valamit összeszedtél. –fogta meg a homlokom.
-Nem, tudom!
-Ülj fel egy kicsit!
-Jaj Mira nagyon fáj a fejem. Nem tudok felülni.
-És lázas! Hozok borogatást!
-Köszi Szívem.
Mira szemszöge
Kimentem a szobából.
-Mi baja van Ericnek? –jött oda Tone.
-Szerintem lázas.
-Akkor mi lesz?
-Alszik hozok neki borogatást, és remélem jobban lesz.
Csöngettek.
-Ki lehet az?
-Hagyd, majd én megyek. –mondta Tone.
-Köszönöm, kedves vagy! –mentem a fürdőbe.
Mikor jöttem ki Tone várt az ajtóba.
-Mi van?
-Gyere vissza! –rángatott be.
-Mi van? Úgy viselkedsz mint aki rémeket lát.
-Igen, Eric anyuja személyében.
-Mi van?
Nagyon szeretem Eric anyuját, de miért pont most, vagy miért lett beteg Eric.
-Francba! Most hol van?
-Lent beszél Anyuddal.
-Ajaj, ennél nem lehet rosszabb.
De megint csöngettek.
-Mira, ne szólalj meg.
-Oké! Kik azok?
-Kinézek az ablakon! Lucy, Emma, Mimi, és Jessy.
-Jaj, de jó! Most mit csináljunk?
-Mira, Tone! –hallottuk meg Marlene hangját. 

-Basszus! –néztük össze.
-Hát szóval itt vagytok csajok! –nyitott be.
Tonenal összenéztünk.
-Eric, hol van?
-Gyere. –mentünk le a szobába.
-Eric itt van, be lázasodott.
-Bemehetek én hozzá?
-Persze. –átvette tőlem a vizes ruhákat.
Marlene  szemszöge
 Bementem a szobába, ahol Eric a párnáját szorongatva csukott szemmel feküdt.

-Szívem… -ültem le az ágyra.
-Szia, Anya! –fogta meg a kezem.
-Eric, mi a baj?
-Nagyon fáj a fejem. És nem tudom nem vagyok jól!
-Csodálokozol, tiszta láz vagy.
Tettem a homlokára a tarkójára, a csuklójára, és a bokájára.
-Anya, ez hideg.
-Elhiszem Kicsim. De nyugi holnapra már jobban leszel!
-Biztos?
-Igen.
Este/Eric szemszöge/
Miután mindenki elment és Mira lefektette Melodyt, és bejött hozzám.
-Mira, rosszul érzem magam. Nem tudom, olyan, jó, hogy itt vagytok, meg minden, imádom a 4csajszit is akiből az ötödiket a legjobbat megkaptam én, és vele lehetek életem végéig, Mirus ez olyan mint egy csodás tündérmese, vagy ahol a hercegnők és a hercegek élnek. Túl az Óperenciás Tengeren is túl, csoda szép vagy és soha nem reméltem, hogy ilyen csodás feleségem lesz, mint te Mira. És én nem vagyok se tökéletes, se egy álom pasi.
-Jaj Eric maradjál már! Tökéletes vagy, mint apuka, mint férj és mint lelkitárs Eric ha te nem lennél, akkor nem itt tartanék, ahol most vagyok. Köszönök neked mindent te vagy a legjobb. sőt mi több tökéletes vagy.
-Jó éjszakát, Mirus.
-Jó éjszakát Eric! –feküdt a mellkasomra.