4. fejezet

Sziasztok!♥ 
Most már tényleg hetenként fogok fejezetet hozni :D, és hát ez is eljött, hogy július 31.ke van :/ Remélem tetszik az utolsó minden napos fejezet :D 
Jó olvasást, a 2. évad nyitó fejezeténél megtaláljátok a feltételeket, hogy hogyan fogok fejezetet hozni, de most leírom ide nektek :D utoljára:  HETENKÉNT FEJEZETET HOZNI, HA KAPOK 2KOMIT :/ most fenyegetőzhetnék, hogy egy hónap után kaptok fejezetet, de nem teszem, inkább azt mondom HA EGY HÉT ALATT ÖSSZE JÖN A 2 KOMI KAPTOK SZOMBATON FEJEZETET, HA MEG NEM AKKOR 2HÉT MÚLVA HOZOM, de mielőtt azt gondoljátok, hogy ugyan már mi az a egy hét, hát aki szereti ezt a blogot, bele fog őrülni, abba a két hétbe a másik pedig, amikor sokat kell tanulnom, kifogom írni, hogy kések, és hogy mennyit a fejezettel. DE EZ CSAK SZEPTEMBERTŐL LESZ, MÉG AUGUSZTUSBA ELÉG IDE AZ EGY KOMI, ÉS A PRIVIBE KAPOTT HÁT HOGY IS FOGALMAZZAM, TALÁN ROSSZUL HANGZIK, HA AZT MONDOM DICSÉRETEK, DE NEM TÉNYLEG EZEKET KAPOK :DDD és annyit változtattam, hogy már AUGUSZTOSTÓL ÍGY LESZ ;) remélem jönnek a komik, és eskü, hogy nem fogom emelni 2KOMI ÉS HOZOM A FEJEZETET, szerintem teljesen reális vagyok :D 
 XO: Just Only Girl♥ 

Reggelt

Eric szemszöge

Reggel amikor Mirához bújtam, nagyon meleg volt az egész teste.

-Kicsim! Minden rendben?

-Nem, tudom! Rosszul vagyok! –bújt hozzám.

-Lázas vagy!

-Lehet, nem tudom!

-Gyere beviszlek, a kórházba!

-Nem, kell jól vagyok! Csak fáj a fejem ,és lázas vagyok! Megyek iszom egy teát!

Elindult Mira a konyhába, de már nem ért ki, mert összeesett.

-Mira! –szaladtam oda.  –Kicsikém!

Elővettem a telefonom, és felhívtam Mollyt.

-Szia, mi történt?

-Mira összeesett! Betudjuk őt vinni egy kórházba?

-Persze! 10 perc és ott vagyunk!

-Köszönöm!

Mirát a kezembe levittem a szálloda elé, és Mollyék ott vártak.

-Nincs semmi, bajom! –ellenkezett Mira.

-De, Kicsim! Összeestél! –ültem be vele hátra.  Gyorsan oda értünk, Mirust a kezembe vittem be.  

-Mi történt? Mr. White vagyok! –futott oda egy orvos. 

-Hát reggel lázas lett, és utána összeesett, és nagyon fáj a hasa.

-Értem, fektesse le ide. –tolt oda egy ágyat.

-Rendben. –óvatosan letettem Mirust.  –Mirus! –pusziltam meg a homlokát, és elsírtam magam. Senki se tudja, hogy mi a baja.  Mira lehunyt szemekkel feküdt. 

-Kincsem!  Annyira sajnálom!  

-Kötök, be a hölgynek egy infúziót.

-Rendben.

-Mi a hölgy neve?

-Mirabella Higgs!

-Hány éves?

-Most lesz 20 2hét múlva.

-Gyógyszerallergia?  

-Nincs semmire.

-Rendben. Akkor megvizsgáljuk! De most dolgom van egy olyan 30 perc múlva neki fogunk.

-Rendben.

-Mira jobban vagy?

-Egy kicsit!

Felültem az ágyára.

-Szeretlek! Tudnod kell bár mi is történjen! –cirógattam meg az arcát.

-Én is Kicsim!

Betolták, őt egy szobába, ahol elkezdték a vizsgálatokat, de semmit se találtak, de azt megállapították, hogy makkegészséges, és csak reggeli rosszul lét volna, mivel Mira megint terhes. Ez hihetetlen, a világ legjobb, leggyönyörűbb felesége megint kisbabát vár. Még az nap haza engedték, és egész este csak csókolgattam, és filmet néztünk.

-Légyszíves, máskor ne hozd rám a szívbajt! –öleltem meg.

-Rendben, csak kérlek ne haragudj!

-Nem haragszom!

-Biztos, Szívem?

-Igen Kicsim! Szeretlek most már aludjunk! Jó éjt!

-Neked is Kicsim!

Mirát a mellkasomra húztam, és együtt aludtunk el.